Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

Bevezetés

sebb megoszlását: igazából nem javította lényegesen a földtulajdonra várók helyzetét, nem csökkentette a nagybirtok nyomasztó túlsúlyát, s emiatt inkább az addig fennálló birtokviszonyok korrekciójaként fogható fel. Bár a fejezet szerkesztésének egyik fő szempontja volt, hogy a törvényben megfogalmazott általános célok, a juttatási feltételek, a hosszadalmas és rendkívül bonyolult eljárások is megismerhetőek legyenek, talán mégsem árt e bevezetőben a rendelkezéseket összefoglalni. Kerék Mihály, aki a végrehajtott reform bírálóinak élvonalához tartozott, „A magyar föld" című könyvében (Budapest, 1941.) ezt olvashatjuk: a törvény „... nem állít fel birtokmaximumot, sőt a nagybirtokot egyáltalán nem akarja megszüntetni, mert fenmaradását szükségesnek tartja, hanem csupán az a célja, hogy a földbirtok megoszlását arányosabbá tegye... a földbirtok helyesebb megoszlását közérdeknek fogja fel s ezért a törvény senkinek sem ismeri el a jogát arra, hogy földet igényelhessen. A törvény arra törekszik, hogy »a lehetőséghez képest előmozdítsa a földszerzést, elsősorban azok részéről, akik a föld gondos és szorgalmas művelésére képesek is, hajlandók is, de eddigi viszonyaik között önhibájukon kívül földhöz nem juthattak«. A törvény közérdekű birtokpolitikai célnak nyilvánítja az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetett földművelők, a földműves hadirokkantak, a munkaképes földműves hadiözvegyek és felnőtt hadiárvák földhöz juttatását; gazdasági munkás-házak építését; a mezőgazdasági munkásoknak, kis- és törpebirtokosoknak földhöz juttatással való megerősítését, továbbá a közszolgálati alkalmazottaknak, becsülettel szolgált katonáknak és az érdemes gazdatiszteknek földhöz juttatását, szak- és közoktatási célokat szolgáló intézmények, lelkészi és tanítói javadalmak céljaira szolgáló birtokok juttatását vagy kiegészítését, közlegelők létesítését és végül a haladó gazdálkodásnak irányt mutatni hivatott középbirtokok alakítását. A törvény megállapítja a földhözjutás sorrendjét, ez azonban nem jelent jogigényt, sőt még feltétlen elsőbbséget sem biztosít az előbb álló kategóriáknak, hanem csupán annyi jelentősége van, hogyha »a törvény célja megengedi és elegendő terület is rendelkezésre áll, a földet az arra érdemesek lehetőleg a törvényben meghatározott sorrend szerint kapjak«. Még pedig elsősorban a hadirokkantak, hadiözvegyek és felnőtt hadiárvák, akik ha se házuk, se földjük, családonként legfeljebb 600 négyszögöl házhelyet és amennyiben földművesek, vagy más foglalkozású hadirokkantak, de földművelést folytatni hajlandók és képesek is, 3 kat. holdnál nem nagyobb törpebirtokot, illetve sajátjukat erre a nagyságra kiegészítő földterületet kaphatnak. Ezután következnek a földnélküli mezőgazdasági munkások, törpe vagy kisbirtokosok, akik, ha megfelelő vagyoni erejük és képességük van, sajátjukkal együtt 15 holdig terjedő kis családi gazdaságot szerezhetnek; földnélküli közszolgálati alkalmazottak, kisiparosok és ipari munkások legfeljebb egy kat. hold, végkielégített vagy nyugdíjas közalkalmazottak és katonák végkielégítés és nyugdíj megváltás fejében megfelelő nagyságú törpe - vagy kisbirtok - juttatásban részesíthetők; ezeken kívül községek, közbirtokosságok, legeltetési társulatok és úrbéres közösségek közlegelők létesítésére vagy megnagyobbítására kaphatnak legelőnek alkalmas területeket; végül a törpe- és kisgazdaságok között a többtermelés és a mezőgazdaság fejlesztése érdekében mintagazdaságok és középbirtokok is alakíthatók. A törvény alapján nagyobb ingatlanokat azonban csak érdemes kisbirtokosok, okleveles gazdák és gazdatisztek szerezhetnek. A földbirtok helyesebb megosztásához szükséges ingatlanokat az állam lehetőleg szabad kézből, árverésen vagy elővásárlás útján szerzi meg. Kényszerintézkedések (megváltás) alkalmazását a törvény csak akkor engedi meg, ha a közérdekű birtokpolitikai célra szükséges területeket a fenti módokon biztosítani nem lehet. Jelentős eszköz a birtokpolitika érdekében gyakorolható elővásárlási jog, amely az államot a mezőgazdasági ingatlanok elidegenítése esetében megilleti. Előrelátható volt, hogy a szabad ingatlan-piacon, árverésen, de elővásárlás útján sem lesz lehetséges annyi földet szerezni, amennyi a törvényben hangsúlyozott közérdekű szükségletet kielégíti. Ezért a törvény nem mellőzhette a kisajátítás (megváltás) kimondását bizo-