Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

nem kevéssé függ) felállítása már huzamos Esztendőktől fogva czélozva ugyan, de mindeddig munkába véve nem lévén, ennek örökös Fundatiojáúl hagyok és rendelek Öt ezer az az 5,000 Rf Vcz. [...]. " A század második felében már nem érvényesül egy-egy kiemelkedő egyéniség olyan mérvű befolyása, mint amilyen Vay Ábrahám vagy Palóczy László munkálkodására jellemző volt. Az önkényuralommal szembeni küzdelem még összefogásra ösztönözte az eklézsia közéletében aktívan résztvevőket, a politikai enyhülés viszont, elmúlván az összetartásra ösztönző veszély, teret engedett a belső ellentétek felszínre kerülésének. Az egyháztanácsnak csaknem minden jobb módú református családfő tagja volt, létszáma megközelítette a kétszáz főt. Kovács Gábor, a főgimnázium történetének megírója, így jellemezte az 1860 utáni évek közéletét: „a miskolczi ev. ref egyház... nagyon hanyatlani kezdett, részint a politikai pártszinezetnek a presbyteriumba való bevivése, részint és főleg több vagyonos, de műveletlen és szájas demagógnak minden jó és művelt egyéntől eredő tanács iránti gyűlölete miatt. Az évről-évre kivetett, és be nem fizetett egyházi adó-tartozásból eredt anyagi zavarok aztán azt eredményezték, hogy a lelkesedéssel minden jót tervező főgondnokok, minthogy látták munkajok sikertelenségét, rövid idő múlva egymás után hagyták el az azelőtt nagy tekintélyt adó tiszteleti állást, melynek tekintélyét egyes szájas bujtogatok, az egyháztagok műveletlenebb része és az adózni nem szerető nép előtt teljesen alászállították,"

12 Ez a helyzet indokolta Kun Bertalannak azt a döntését, hogy hajlandó lett volna elmenni Alsóvadászra (Abaúj vm.) lelkipásztornak 1876-ban.

1

" (Az egyházkerület érdekeit szem előtt tartva mégis maradt.) Az 1881. évi alkotmányozó zsinat rendelkezése alapján a presbitériumot újjászervezték („»a nem adozunk« jeligés demagógok kimaradtak" ,

u a létszáma mintegy negyedére csökkent), a főgondnok 1883-ban Mikuleczky István ügyvéd lett, aki jó szervezőnek bizonyult, s így „az egyház ez időbeni veszedelmes állapotából kimenekülhetett" }

5 A Soltész Nagy, a Bizony, a Csorba, a Rácz család egy-egy kiemelkedő tagjának meghatározó szerepe fémjelzi ezeket az évtizedeket. 11 A Miskolci Helv. Hitv. Reformált Egyház Évkönyve 1874. [A továbbiakban: Évkönyv 1874.] Sárospatak 1875. 4-6. pp. 12 Kovács Gábor: A Miskolczi Ev. Ref. Főgimnázium Története. II. rész. Miskolcz 1895. 15. p. 13 Dienes Dénes: Alsóvadász. Egy abaúji község históriája. Sárospatak 1998. 81. p. 14 Dienes, 1998. 16. p. 15 Dienes, 1998. 16. p.