Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

A miskolci református egyházközség a Türelmi Rendelet utáni évtizedekben a Tiszáninneni Református egyházkerület életében egyre inkább kiemelkedő helyet foglalt el. A reformációt követő évtizedekben ez a régió nem egyetlen központ köré épült. Felső-Magyarország „fővárosa" Kassa túlnyomó részben lutheránus volt, így a reformátusság életében nem lehetett meghatározó. Ugyanakkor az itteni egyházmegyék nem szerveződtek egységes kerületté 1735-ig, az esperesi hivatalok pedig nem voltak helyhez kötöttek. Egyházi központnak mindig az a helység minősült, amelynek olyan kiemelkedő lelkipásztorai voltak, akik személyükben tekintélyt hordoztak. Számos mezőváros Szikszó, Sajószentpéter, Rimaszombat, Sárospatak, Szerencs, Gönc, stb. - számított egyházi központnak történelme egy-egy szakaszában. Az első tiszáninneni püspök rimaszombati lelkész volt, működése során többek között az is akadályozta az egyházi adminisztráció hatékonyságát, hogy a püspöki hivatal földrajzi tekintetben az egyházkerület perifériáján létesült. A második püspök már a miskolci eklézsia pásztora volt, szerencsésen egyesítve személyében a hivatott szolgát és az alkalmas helyet. S bár a református egyházban hivatalosan nem volt - és ma sincs - püspöki székhely, gyakorlatilag Miskolc azzá vált. Igaz, hogy 1792 és 1823 között előbb a mezőkeresztesi, majd a sajószentpéteri lelkész viselte a püspöki tisztséget, ezután azonban százhúsz éven át miskolci lelkészt választottak, vagy ha nem, a más tisztségben megválasztott püspök lett rövidesen itteni lelkipásztor. A város erőteljes fejlődése, központi fekvése, népes reformátussága megnövelte az eklézsia súlyát. Vezető lelkipásztorai az egyházkerület kormányzóiként is tevékenykedtek. Szalay Sámuel (1718-1792) 1761-1792 között volt miskolci lelkész, 1770-től püspök. Sárospataki tanulmányi után Hollandiában gyarapította tudományos ismereteit.

16 Rendkívüli energiával szervezte szolgálati idejének utolsó évtizedében az egyházkerület és a pataki főiskola misszióját a cseh-morva protestantizmus újjáépítésében.

17 A miskolci egyházra tetemes összeget - 3.500 forintot - hagyott.

18 Utódául a miskolciak Szathmári Paksi Józsefet (1763-1848) választották meg, aki 1790 januárjától haláláig, 1848. január 11-ig ötvennyolc esztendőn keresztül pásztorolta az eklézsiát. Korának egyik legkiválóbban képzett lelkipásztora volt. Sárospatakon bevégezve itthoni ta16 Zoványi, 1977. 567. p. 17 Czegle Imre: A cseh-magyar református egyházi kapcsolatok egy évtizede (17821792). Bp. 1981. 1X Sárospataki Füzetek 1859. 981. p.