Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)
A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)
meghívását. Nincsen adatunk az első protestáns prédikátor meghívásáról, de az a későbbiekből látható, hogy a presbitériumi funkciók ellátása jótékonyan hatott a városi önkormányzat önállóságának fejlődésére. Ez a sajátos szimbiózis Miskolcon egészen a XVII. század végéig nem ütközött akadályokba, ugyanis a reformáció jelentkezésétől számított másfélszáz éven át az egész város magát protestánsnak, mégpedig kálvini helvét hitvallású reformátusnak vallja. A korántsem polgárok által lakott Miskolcon az előbb vázolt helyzet azt eredményezte, hogy a XVII. század végére egyre gyakrabban jelentek meg a polgári aktivitás bizonyos jelei, amelyek szoros kapcsolatban álltak magával az egyházzal. Egyenesen azt állíthatjuk, hogy azok a tevékenységi formák, amelyek annak a jelei, hogy a város a maga gazdája lesz, hogy a városlakók felelősnek érzik magukat egymásért és a közösségért, ezeknek jó része összefügg az egyházzal is. Ilyen tevékenység az iskola fenntartása mellett az ispotályak, szegényházak támogatása, ami korábban egyértelműen az egyházak kezelésében volt, most viszont az egyház ügyeinek intézésével együtt mindez átkerül a város magisztrátusának kezébe. A XVII. század végén és XVIII. század elején jelentősen megszaporodnak azok a végrendeletek, amelyekben a végrendelkezők vagyonuk egy részét az egyház mellett kifejezetten az iskolára vagy éppen a szegényházra hagyják, esetleg mindkettőre. Olyan esetekben is találkozunk efféle végrendelkezésekkel, amikor az örökhagyónak van élő örököse. 116 Ezekkel a cselekedetekkel párhuzamosnak tekinthetjük mindazon törekvéseket, amiket éppen ezidőtájt tapasztalunk Miskolc lakosai részéről, amelyek a város megváltakozásával kapcsolatosak. Elmondható tehát, hogy mind az igazgatás önállósodása, mind pedig a város közösséggé fejlődése folyamatában jelentős állomás az a majd két évszázad, amikor a protestáns város lakossága együtt kormányozza városát és gyülekezetét. Ennek az időszaknak egyik legfontosabb dokumentuma a város jegyzőkönyve illetve az itt szereplő adatok, ezek túlnyomó többsége gazdasági jellegű, ami jól mutatja a városi tanács legfőbb tevékenységi körét. Emellett természetesen a papválasztás és papmarasztás, valamint a székadományozások és székperek jelentik a magisztrátus egyházfenntartói szerepét. Ez azonban 1735ben megváltozik, amikor létrejön egy független egyháztanács, a Cura116 Sárospataki Református Kollégium Levéltára. A továbbiakban: SRKLt. A. VII. 1747. 15., A. IX. 2429. 16., A. IX. 2781-2782.21-22., A. XIV. 4988. 8., A. XII. 3748.
