Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)
A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)
toriak Consistorium,amely a továbbiakban lesz hivatott a város reformátusságának ügyeit intézni. Az időponttal kapcsolatban máig sok a megválaszolatlan kérdés 117 ,mindenesetre érdekes egybeesésnek tűnik az, hogy éppen ekkor alakul meg a Tiszáninneni Egyházkerület is, vagyis a korábbi informálisabb, lazább egyházi struktúra ekkor válik formálissá, ezen a vidéken ekkor épül ki az egyháznak mint intézménynek a saját, autonóm kerete. Mint ahogy a szuperintendencia nagyrészt a reformátusság visszaszorításával szembeni védekezés céljábóljön létre éppen akkor, gyaníthatjuk, hogy a két eseménynek köze van egymáshoz. Mindemellett az a tény, hogy a századforduló óta nem más felekezetűek is élnek a városban, arra enged következtetni, hogy az önálló konzisztórium mindenképpen létrejött volna Miskolc vallási polarizálódásával párhuzamosan. Az újonnan létrejött egyháztanács, mivel maga mellett tudhatta ekkor még a város nagy részét, befolyásos és vagyonos patrónusokat, ugyanolyan alapos munkát végez, mint a városi tanács korábban, sőt, mivel főgondnokai elkötelezett reformátusok, a fejlődés tovább tart ebben a században is. Az 1735 óta vezetett egyházi jegyzőkönyv bejegyzéseit olvasva nem is érzékelhető, hogy alkalmanként tettlegességig fajuló nézeteltérések is voltak katolikusok és reformátusok között. Megállapíthatjuk viszont, hogy tovább nő az adakozó kedv a lakosságban az egyház, az iskola és az ispotály javára, és kialakul egy olyan polgári, közösségi mecenatúra gyakorlata, amit akkor is polgárinak tekinthetünk, ha a legnagyobb súlyú mecénások, mint például a Négyessy Szepessy család tagjai, nemesek voltak. Az egyháztanács diákjait neves iskolákba küldi, és költségeik fedezésére egész hálózatot épít ki. A rendszer létrehozója és működtetője az a Négyessy Szepessy István, aki főgondnokként tevékenykedett a városban 1739 és 1767 között. Nemcsak jó szervező, de nagyon intelligens és művelt ember lévén a korszak legjobb intézményeibe küldte az ifjakat, velük és érdekükben magyarul latinul, franciául levelezett. Abban az időszakban, amikor új helyzeteknek kellett megfelelni, felismerte azt, hogy a minőség lesz az az érték, amit a reformátusság hozzáadhat a város életéhez, és amelynek révén megőrizheti önmagát is. 117 Szendrei im. 463. p.
