Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)

nács, mint konzisztórium templomi ülőhelyet, széket adományoz a polgároknak. Az adományozás kritériuma pedig a legtöbb esetben teljesen szekuláris: a városi társadalomban elfoglalt helyet szimbolizálja, illetve ezzel mintegy meghálálja a tanács a városért hozott áldozatokat.

9 A város tanácsa tehát úgy rendelkezik a templommal, mint saját tulajdonával, s mindezt azzal a természetességgel cselekszi, amellyel a másfél évszázad során egyre nagyobb tudatossággal gyakorolja a gondnoksággal kapcsolatos feladatait. Mint az egyház fenntartója, a város bocsátja rendelkezésre a „papszeresi" és a Tót utcai jobbágyokat, akik korábban is az egyházhoz tartoztak. A város maga gondoskodik a lelkész és az egész helyi egyház fenntartásáról. 1598-ból maradt fenn az a rendelkezés, amelyben mindenkitől megkövetelik az egy-egy köböl bor adását, „akármely hegyen legyen is szőllője".

96 A határozat a régi törvényre hivatkozik, tehát valószínűleg annak előtte is élt ez a szokás. Ugyanígy rendelkeznek és gondnokságot gyakorolnak a prédikátor jövedelmét adó malommal kapcsolatban is. Egy 1627-ből származó adat szerint „Az prédikátor malmának állapotja Miskolczon eleitől fagyán úgy volt, hogy az derekas építését, házát, hajazatját, kő padját városul építették, az gátlását az jobbágyok tötték, az Pap szeresiek és Tót utcaiak, az malomkövet az közből vötték és hozták, gerendelt, silib fát azon szerént". 7 1655ben szinte szó szerint ismétlik az előbbieket, 1670 januárjában pedig feljegyzik, hogy „Az város malmának kő padozatja újonnan csinálván talpasaival, lábaival és kiszakadt kőfallal is, egy darabon való restaurálásával együtt, Pap szeresi uraiméknak instantiájokra az becsülletes tanács akaratjábul, öt emberek lévén az segítésében, de nem úgy, hogy szokásban menjen, mert az úgy ennek utánna nem leszen és mostan is csak praedicator uramnak akarván gratificálnunk, építettük meg ezen esztendőben fizetésünkért. "

98 - Úgy tűnik tehát, hogy amennyiben a két utca jobbágyain kívül mások is részt vettek a javítási munkálatokban, azt rendkívülinek tekintették és fizetséget kértek érte. Ugyanakkor ez a városkönyvi bejegyzés azt is tanúsítja, hogy a város nem mindig fordít egyenlő figyelmet és gondot egyházának prédikátorára, ha csak akkor cselekszik, amikor a malom és következésképB-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 354-357. 384. 551, 552. p. B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 84. p. B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 210. p. B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 354. p.