Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Vadnay 1862-től a Nemzeti Színház drámaírója is volt. Az Akadémia levelező tagja volt ugyanezen évtől, a Kisfaludy Társaság rendes tagja lett. 1884-93 között Miskolc déli kerületének képviselője volt, 1893-tól a király kinevezte a Hivatalos Közlöny szerkesztőjévé. Ekkor vált meg a Fővárosi Lapoktól. A kor divatja őt is a szimbolizmus felé hajtotta, de csakhamar levetkezte ezt az új hatást. De megmaradt néhány szimbolista írása a Hölgyfutárban, mint Az üdv és kárhozat vagy az Egy költő életéből. Az ezekben érvényesített szimbolizmust a romantika váltotta fel, a magyar történelmi regényírók hatása alá került, mint Jósika, Degré, Szathmáry. A realizmus is fel-feltűnik írásaiban. Jókai-hatást is fel lehet fedezni nála. Különösen a Délvirágok című Jókai-mű hatott rá, amint ezt a Hölgyfutárban megjelent Az utolsó méd király című elbeszélésben láthatjuk. Mint novellaíró hamar feltűnt, már 1857-ben Beszélyek címen novelláskötete jelent meg. Ennek második kötetében olvasható az Országh Ilona című történelmi tárgyú novellája. Ebben Reményi Gábor, Abaúj megye főispánja és felesége, Országh Ilona féltékenységi története olvasható. Arról szól a mű, hogy amikor Perényi hadba szállt, feleségét rábízta egy Balsaréti nevű öreg orvosra, akinek leánya szerelmes Semsei lovagba, aki szívesen foglalkozik Gizellával, Balsaréti leányával mindaddig, míg meg nem látja Országh Ilonát. Perényi észrevette felesége és a lovag közti szimpátiát, féltékenységből bezáratta a sárkánytoronyba. Semsei ott is felkereste az asszonyt, s amikor Perényi megtalálja felesége szobájában Semseit, megmérgezte. Ezután elvonul a világtól és magányban éli le hátralévő életét. A témát Garay János is feldolgozta. Vadnaynak ezt a kötetét csakhamar követte a másik, A téli estékre című 1862ben, az Elmúlt idők 1885-ben, a Hosszú estékre 1890-ben, Éva lányai 1892-ben, az Irodalmi Emlékek 1905-ben, Elbeszélések 1906-ban, Eszter a szép kardaíosnő, A kis tündér, A rossz szomszéd, A besorozott (1895), Immaculata grófnő 1896, az akadémiai székfoglalója: Az első társadalmi regény, több emékbeszéde, emlékcikkei Kazinczyról, Széchenyiről Berzsenyi Dánielről, Szigligetiről, Kemény Zsigmondról, Lévay Józsefről, de támogatta az akkor szárnyukat bontogató írókat is, mint Herczeg Ferencet, Tóth Edét, Dóczi Lajost, Rákosi Jenőt. Kritikai ismertetést írt Fáy Andrásról, Vas Gerebenről, Csiky Gergelyről. Frankenburgról, úgyhogy Pintér Jenő azt írta róla - idézi Csorba Zoltán - „Szerkesztői működése a magyar folyóirat-irodalom egyik legragyogóbb lapja, az irodalmi tisztesség zászlaja alatt lankadatlan lelkesedéssel küzdött". 1865-ben nősült meg, felesége Túry Ida, két gyermekük született, Margit és Tibor. A Magyar írók Segélyegyletének titkára lett 1878-ban, amikor Gyulai Pál lemondott erről a tisztségről - az Akadémiánál kapott Gyulai Arany János lemondása után magas beosztást. A Parlamentben szabadelvű programmal vett részt, hűen és becsülettel harcolt választókerületének, Miskolcnak az érdekeiért. Neki köszönhető a miskolci Vasútigazgatóság. Tagja volt a Parlament Közoktatásügyi Bizottságának, elnöke volt a Parlament Igazoló Bizottságának. 1902. július 27-én halt meg gyomorrákban. Temeté-