Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

sén a Kerepesi temetőben Vargha Gyula, a Kisfaludy Társaság nevében búcsúzott tőle, az Akadémia nevében pedig Ponori Thewrewk Emil, az ismert nyelvész vett búcsút tőle. Síremlékét is a két tudományos társaság képviselőinek jelenlétében avatták fel 1903. október 30-án. Ez volt a rövid életrajz. De most lássuk a műveit! Úgy gondolom, hogy elsősorban az érdekes, ami Miskolchoz kötötte. Ez „Az Avas alatt" (emlékezés az iskolás időre) 1884-ben megjelent írásában áll előttünk. Azzal kezdi: „Az én kék hegyeim szülőföldemen, Miskolcon vannak. Ott a gondtalan gyermekkor, az iskolás élet, a világba lépés éveinek emlékei. Amint feléjük tekintek, évről-évre élénkebb ibolyaszínben úsznak, s mivel lord Byron jól mondja, hogy „az idő feledni meg nem tanít", úgy érzem, hogy nem is vesztettem el őket egészen". Ezután elmondja, hogy olyan időben élte meg ifjúságát, amikor rendkívüli megrázkódtatások zavarták meg a nyugodt gyermekkort, a szabadságharc, önkényuralom kora, a szenvedélyes pártküzdelmek ideje. Ezekben az években Miskolcnak olyan aranyifjúsága volt, mint Palóczy László, Szemere Bertalan. Regéczi professzor, aki rideg, szigorú ember volt, nemegyszer azzal ment be órára, a maga fabrikálta verset énekeltetve: „Széchenyi éljen! Lássa magyarját Kapni erőre!" Kovács Gábor, aki mellett „rétorkodtunk", francia földrajzot és történelmet tanított, lelkesedve beszélt Dantonról, Osváth és Solymossy professzorok korán tanították Petőfi verseit, de ilyen volt Pap János, a világtörténelem tanára is. Elmondja, hogy „Az avasi templom mellett (lesietve) jött lefelé lassú léptekkel az ősz Palóczy László", Borsod vármegye országos hírű főjegyzője, rendes diétái követe, közvizsgálataink legtekintélyesebb látogatója. Megállított. - Nos, fiú, mit tanultál? Világtörténelmet. Hol vagytok? Franciaországnál. S meg tudnád-e mondani, melyik esztendőben volt a trafalgári ütközet? 1804-ben. - Ha eggyel többet mondtál volna, húszast kapsz, így csak most tízest kapsz. Aztán jött Szemere Bertalan. Anyám küldött neki sok-sok almát. A borsodi fiatalság hevült érette, s lelkesedve vitte zászlaját a nagy tisztújításba, midőn a fehértollasok és a zöldgallyasok álltak egymással szemben. Amazok Szepessy Lászlót és Szemerét (Négyessi Szepesy-ről van szó), emezek Nagy Gedeont és gróf Szirmay Bódogot akarták alispánoknak. Szemere győzött. Ilyen kortesdalt énekeltek: „Rák a Szirmay címere, Ő nem a haladás embere, Véle Borsod becsülete Rákként mászik hátrafele. "