Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Palóczy László, városunk szülötte, iskolánk volt tanulója A Lévay József Közművelődési Körben 1981. április 8-án elhangzott előadás Amikor 1861. április 28-án az Országház elnöke megszakította a tanácskozást és bejelentette Palóczy Lászlónak, az országgyűlés korelnökének halálát, ezeket mon­dotta: „Ősrégi római jellemű férfiú volt a Cincinnatusok korából, ki hazaszeretettől ih­letett lelki nagysággal meg tudta vetni a fényt és hatalmat, melyet neki kitűnő képes­ségeinél és érdemeinél fogva a hivataloknak viselése nyújtott volna azon magasabb di­csőségért, hogy mint egyszerű honpolgár függetlenül s így annál sikeresebben szolgál­hassa a hazát... Tagja volt az 1848-iki képviselőháznak, részt vett azon örökké neveze­tes nemzetgyűlésen mint sokat fáradozott korelnök. Az ország jogaiért és törvényeiért ernyedetlen lélekkel vívott küzdelmében a rabság láncait viselte." De így nyilatkozott meg ezen az országgyűlésen minden felszólaló, Kubinyi Ferenc, Hunfalvy Pál, gróf Rá­day Gedeon, báró Eötvös József. Utóbbi mondta, hogy „minden polgári erénynek leg­főbb példáját látom benne". Borsod megye képviselői fáradozásaiért díszkardot ajándékozott neki a reform­kor harcaiban, rajta Czuczor Gergely epigrammájával: „A haza lelke beszélt, a szavait jegyzetté Palóczy/Tisztelik e hazafit borsodi szívrokoni". Megtisztelték ezüstből készült bilikommal, díszserleggel, aranytollal, halálát Bor­sod megye Jegyzőkönyve, a miskolci református egyház Jegyzőkönyve és az Ország­gyűlés Jegyzőkönyve is megörökítette, utóbbi azzal a bejegyzéssel „A haza háláját ki­érdemelte". Borsod megye közönsége 1869-ben sírboltot építtetett számára, s a város­ra néző gránit obeliszken életnagyságban megörökítette arcvonásait. Őrzi a róla elne­vezett Palóczy utca emlékét, mely a kiegyezés után, de a két világháború között is meghatározta Miskolc ellenzéki politikai magatartását, mintegy megelőzve a nem sok­kal mellette lévő Szemere Bertalan, Horváth Lajos, a „nagy idők nagy emberei" politi­kai hagyatékát. Előadásommal arra igyekszem felhívni a figyelmet, hogy ki volt Palóczy László, mit tett azért, hogy ennyire hozzánőtt neve a város életéhez, hogy a mintegy három­szorosára nőtt városi lakosság ezen iskola növendékei útján is ismerje, tudja életének és munkásságának értékeit, hagyományként továbbadja az újabb és újabb nemzedé­keknek. Mikor erre a feladatra vállalkoztam, Palóczy László személyiségének a megrajzo­lásában előbb foglalkozom Palóczy ifjúkorával, a pályakezdő megyei tisztviselő, egy­ben a szárnyát bontogató magyar nemzeti irodalom harcosával és képviselőjével, 2. A közéleti pályán végzett tevékenységével, 3. A reformországgyűléseken és az 1848—49­iki forradalom és szabadságharc alatti tevékenységeivel, végül az elnyomatás korában is - börtönéből való szabadulása után - a miskolci református egyház és a tiszai egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom