Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Pulszky már kezdettől panaszkodott erre. Azt kérte Kassáról 1848. október 29-én, hogy „3 és 6 fontos ágyúgolyóbisok a legközelebbi vasgyárakban öntessenek, s nagyobb mennyiségű ólom puskagolyóbis öntésekre rendeltessen". (83) November 10-én pedig Csáky Ágoston nemzetőrségi őrnagy azt jelentette Farkassányinak, hogy 2 drb ágyú el­készült, 2 készülőben van, de „a tüzérséghez állott ifjak gyakorlat hiányában csak el­méletileg képzettek". (84) Kossuth maga is rendelkezett még Pestről, hogy Kassán szedjék össze a magánosoknál lévő vadászpuskákat, a hajdúknál lévő gyutacsos pus­kákat. Sáros megye alispánja is jelentette Farkassányinak, hogy a puskákat elrekvirál­tatta (dec. 2-án), de lőpor és töltény nincs, azt a kormánybiztos küldjön (dec. 25.). Bydeskuty Ernest lőszertári parancsnok 1848. december 28-án tett jelentést Farkassányinak a kiment lőszermennyiségről és a maradékokról, melyek a miskolci lőszertárban vannak az adott napon: 34 622 töltény, 28 718 lőkupak, 2 mázsa repesz­tőpor, 59 1/4 font finom lőpor, ólom 1 mázsa 45 font, kozák 2000 drb. December 8­án volt töltény: 65 454, lőkupak 31 000, repesztőpor, 59 1/4 font finom lőpor, ólom 1 mázsa 45 font, kozák 2000 drb. December 8-án volt töltény: 65 454, lőkupak 31 000, repesztőpor 2 mázsa, finom lőpor 1 mázsa 872 font, puskagolyó 3 mázsa 27 1/4 font, ólom 1 mázsa 45 font, kozák 2000 drb. (85) De Miskolcra szállították mindenfelől az összegyűjtött vagy beszolgáltatott vagy elkobzott fegyvereket. (86) Nagyobb baj a lő­porral volt, mert a gölnitziek és remetheiek nem szívesen mondtak le a bányászathoz használt repesztőporról, még ha az ország honvédelme kívánta is meg. De amikor a sáncásók Komáromba indításával megcsökkent a bányászok létszáma, sikerült megol­dást találni a beszolgáltatott lőpormennyiségre nézve, úgy, hogy az otthon maradt bá­nyászoknak sem kellett abbahagyniuk a munkát. A szomolnoki bányamester Nyáry Lajos azt jelentette Farkassányinak, hogy „Az Országos Honvédelmi Bizottmány tisztelt elnöke, Kossuth Lajos úr rendelvénye követ­keztében hozzánk intézett Gölnitzbányáról f. hó 15-én kelt becses felszólítására - sze­rencsém van válaszolni: miszerint - miután ezen közhírré tett felszólítmány, a részünk­ről annak értelme szerint történt erélyes felbuzdítás dacára - a helybeli munkások kö­zött egyik sem jelentkezett még az említett várbeli sáncok ásására önkéntesen menen­dő - e célra alkalmatos, s az itteni kincstári bányászatnál jelenleg nélkülözhető 150 egyénnek összeírása készíttetett, mely is tisztelt kormánybiztos úrnak célzott használás végett ezennel hivatalos udvariassággal 1 alatt áttétetik. Tisztelt Uraságodnak az e rész­beni további minden kitelhető készséggel teljesítendő intézkedéseit elvárván". (87) Iglóról Luhkovicz X. Ferenc bányamester és bányatörvényszéki helyettes azt ír­ta, hogy szüksége van pár napra, amíg az egymástól távol fekvő hegyeken s völgye­ken elszórt bányákat bejárja, de amint eredményt ér el, Máriássy Ádám főszolgabíró ál­tal jelentést küld. (88) Kossuth nem volt megelégedve a kezdetben elért eredmények­kel, s november 7-én Komáromból a következő levelet írta Farkassányinak: „haladék­talanul Metzenzéfre siessen és ott mennél nagyobb számú sáncásáshoz szükséges

Next

/
Oldalképek
Tartalom