Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

munkásokat szerezvén, ezeket rögtön ide, Komáromba szállítsa, ha másként nem lehet, kötelezőleg (Kossuth sajátkezű betoldása). A munkások egy megyei tisztviselő kíséretében előfogatokon minél gyorsabban ide szállíttassanak. A munkabérük minden köböltől 1 Frt. 24 kr. az idejövetelek és visszamenetelek pedig 20 Pxr. leend napidíjuk. Az előfogatok állomásonként minden 6 emberre 1 szekér nyugtatványozandók. A munkások napidíjuk fedezésére való költség a kassai hadi pénztárból előlegezendő az ön nyugtatványa mellett. Elvárja öntől a haza, hogy e vészteljes perceiben minden erélyességét odairányítandja, hogy minél nagyobb számú munkásokat minél gyorsabban szállítson ide." (89) A kormánybiztosi közbelépésre Szomolnokról 158, Gölnitzbányáról 48, Remethéről 5, Metzenéfről 32, Jászó-Mindszentből 128 bányász ment Komáromba. Pajer Antal remethei főszolgabíró jelentette a kormánybiztosnak, hogy 6 remethei lakos, Klein Mátyás, Zandt Mihály, Matzorlik János és Vajak Mihály bányászok, Matzorlik János bányász-ács és Vampa Ferenc bányász és szolgált huszár a komáromi sáncásáshoz kívánkozván kérik az indulás idejét. (90) A kassai főispán Semsey Albert kívánsága szerint a sáncásókkal Fekete István szolgabírót küldték el. A bányászok szerszámokat is vittek magukkal, mint lőporos hordókat, hegyikampót („Bergkatzen"), kereszttájolót („Kreutzkrange"), bányászcsákányt (Grubenbeiler), ásót. Fekete István sok bajjal érkezett meg a rendeltetési helyre, Ipolyságból panaszos levelet küldött a kormánybiztosnak, hogy az előfogatok késése miatt egyesek lemaradoztak. A kiinduláskor a bányapénztárból is vettek fel pénzt. Közben egyesek le is részegedtek, de november 25-re rendeltetési helyükre állíttattak. (91) Az állami bányák részéről Fail mérnök kísérte őket. Komáromba érkezvén intézkedéseket tettek arra nézve is, hogy a bányászok ne kapják meg a teljes fizetésüket, hanem küldjék haza a családjuknak a nagyobb részét. Ez megtörténvén a bányászok dolguk végeztével karácsonyra hazaérkeztek a családjukhoz. A kimutatásokban, melyek a felesleges bányamunkások adatait tartalmazzák, külön figyelemmel voltak a családosokra és a nőtlenekre, akik közül „a bányaművelés csökkentése nélkül" csak az iglói kerületből 200 fő mellőzhető lett volna. Úgy látszik, hogy különösebb erőszakot nem akartak alkalmazni, s megelégedtek a jelzett számú sáncásókkal. Voltak azonban bányatelepek, ahonnét nemleges jelentés érkezett, s Putschmag Jenő bányásznagy Aranyidkáról a járványra hivatkozott, amelyik megtizedelte a bányászokat (talán 1831-ben?), „miért is a meglévők máshová fordítása csak a bányászat csonkításával történne". (92) A honvédsereg szervezésével kapcsolatosan kellett gondoskodni megfelelő kórházról is. Már október 22-én felmerült a gyanú, hogy a kassai kórházban fekvő betegek között két honvéd kolerában szenved. Mészáros Lázár december 30-án olyan rendeletet tett, hogy Miskolcon állítsanak fel hadikórházat, ahol a 2 főorvos fizetése havi 50 Pforint, a 4 alorvosé pedig 30-30 Pforint. A gyógyszereket a helybeli gyógyszerészektől kell beszerezni. A háborúban el-