Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

A budaméri csata utáni átszervezés Farkassányi munkakörét is érintette. Ezután mint „élelmezési (fő) kormánybiztost" emlegetik a beérkező jelentések. Úgy látszik, ekkor választották le hatásköréből a katonai kérdéseket. Összeszűkült a többi, neki alárendelt „kormánybiztos" hatásköre is, többen a kormánybiztosi minőségből „tábori biztossá" lettek. Az iratok sokszor csak „biztos" névvel jelölik őket. Farkassányi viszont (fő) kormánybiztosi titulusát és munkakörét megtartotta a szerencsi-rakamazi-tokaji szervezés idején is 1849. január 14. után. Az átszervezésnél azt vehetjük észre, hogy megnövekedett az élelmezési biztosok száma. Egyrészt a felső-tiszai fronton össze vonuló hadsereg létszáma indokolja ezt, másrészt az a körülmény, hogy kiszélesedett a hadtápterület, s most már a Tiszántúlon is szét kellett nézni a megfelelő kenyérgabona-, szénarészletek biztosítására, ahogy azt Molnár Ágoston élelmezési biztos jelentéseiből olvashatjuk. A tábori biztosok, élelmezési biztosok elsősorban a hadsereg élelemmel, takarmánnyal való ellátására neveztettek ki, főként a polgári lakosság köréből. A tapasztalt, egykor kormánybiztosok néven említett személyek inkább a hadsereg felszerelésével voltak elfoglalva. Nekik több kapcsolatuk volt a hadvezetéssel, mint az élelmezési biztosoknak, akik - vulgárisan lehettek „beszerzők" a hadseregszállítás hivatásos kereskedőivel szemben. (50) Ilyen rendelet volt a Főhadiszállás 132/h. e. 1848. dec. 30-án kelt rendelete, mely szerint a Perkupán állomásozó sereg mindegyikéhez egy-egy élelmezési biztos rendeltetett, „kinek mindegyik rendeltetése helyén megjelenvén a legnagyobb pontossággal igyekezzék hivatalos kötelességének megfelelni, mi által minden a sereg élelmezése körül előfordulható zavarok meggátoltassanak". A vásárló biztosokat és szállítókat először Lukács Sándor, az országos magyar hadsereg fölszerelési kormánybiztosa bízta meg, így Grósz Leó „országos vásárló biztost" is, hogy „mindennemű vásznat, bőrt és posztót az egész országban, különösen Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj, Gömör, Borsod megyékben" rögtön összevásároljon, azt Miskolcon felmérje és jutányos áron az országos fölszerelési főraktárba, Pestre szállítsa. (51) De az események következtében december 19-én Szemere már úgy intézkedett, hogy mindennemű felszerelési, fegyver-, töltényszállítmányok Farkassányihoz küldessenek, mondván „itt nem foghat mindenki rendelkezni. Mi s mennyi kinek adassék, ezt időnként a fővezér fogja meghatározni, a rendelet mindig tőle várandó". (52) De a kenyér- és zabrészletek szállítását szerződéses szállítók vállalták, mint pl. 1848. november 1-től 1849. július végéig, tehát több mint fél évre, Sugár Farkas és Sugár József Miskolcon. A szerződés szerint „A kenyérnek regulamentáris mennyiségűnek, a zabnak jól kirostáltnak kell lennie. 1 köböl zab ló részletbe számíttatik". (53) A 9 hónapi élelmezésre hozzávetőlegesen 2420 köböl gabona, vagyis 165,350 kenyér-részlet és 5300 köböl, vagyis 84 800 zab-részletet számítottak. A megyei házi pénztár pedig minden részlet kenyérért 4 krajcárt, zab-részletekért 6 karjczárt fizet „pengő pénzben". A szerződés kimondja, hogy a szállítást a vállalkozók a maguk erejéből és eszközeivel végzik, a kenyeret