Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

közvetlenül a katonaságnak, a zabot az illető biztosnak adják át. Ugyanakkor javaik lekötésével biztosítékot adnak. A házi pénztár viszont az összeg 1/3 részét leteszi. Vállalják a vállalkozók azt is, hogy „per útján a differenciát a Megyei tiszti ügyész behajtja". Ezen felül a miskolci Felső Piac utcában lakó Braku Bálint és Rózsa Pálné kezességet vállalt a szállítókért. Egy másik szerződés szerint a Miskolcon alakuló tábor élelmezésére Platter Izsák és Burger Sámuel, Burger Barnabás, valamint Klein Sámuel egy részlet kenyér 4, 1 részlet zab 7, 1 részlet 7 ezüst krajczár árban állapodott meg. A kenyér súlya 51 1/2 lat, 1 egész kenyér 103 lat. A kenyeret Miskolcon, a szénát, szalmát, zabot Miskolcon, Aszalón, Szikszón, Csobádon kell kiszolgáltatniuk. (54) Amint elválik az élelmezési szervezés a katonaitól, s előbb csak Farkassányi felelős mindenéit, az elosztás átcsúszik teljesen a katonai parancsnokok kezébe. Ezt viszszaélések is indokolják, amelyeket megszüntetendő Klapka az igazságos elosztás biztosítására Farkassányi mellé egy katonai biztost is rendelt. 1849. február l-jén Rakamazról kelt Klapkának az a levele, melyben igen szigorúan és határozottan intézkedik: „Minthogy a seregek tegnap egész délután tűzben állottak, s az éjjelen át is részint előőrsön, részint pedig bivoiquen (portyán) voltak, ezért szükségesnek tartom a nagy fáradalom és hidegség némi pótlása végett bort, szalonnát és kenyeret annál inkább is adatni, minthogy előrelátható volt, hogy ma is kinn kell nékiek maradni, mire nézve megkérem kormánybiztos urat, tessék ezen cikkekért járó összegeket kifizetni, mert éhes katonasággal nehéz az ellenséggel szembeszállni!" (55) Ekkor már csak kiegészítő szerve volt a kormánybiztosság a hadvezetésnek. Tekintélyt csak Farkassányi személye tudott biztosítani neki. A kormánybiztosi munkakör ilyen szűkítése indokolt volt. Feltételezhető, hogy a kassai szervezésnél Irányi Dániel túlságosan sokat bízott a kormánybiztosra, még a katonai szervezés tekintetében is, pedig az osztrákok által szított nemzetiségi mozgalmak jelentkezésével feltétlenül számítania kellett volna nagyobb ellenséges megnyilatkozásokra is, mint a Lamberg Ferencért való misemondás. A kormánybiztosi iratok alapján az októbertől november közepéig terjedő időben a Simunics-betörés elhárítása után (miután ő Morvaországba ment „a magyar hazafiság" miatt) eléggé békés állapotok következtek, nem szólva arról a naivitásszámba menő eljárásról, amelyet október 20-án Piatelli Tranenstein munkácsi betörésekor mutatott a magyar hadvezetés. (56) Ezután rendelte Irányi Dániel a főhadiszállásra Pulszky mellé, de egyre több megkeresés érkezett hozzá a szomolnoki bányászok és bányatársulatok részéről is, hogy a honvédelmi célokra lefoglalt repesztőport bizonyos mértékig biztosítsák a bányászoknak, mert a bányák kénytelenek a munkásokat elbocsátani, s ez esetben számítani lehet egy „közbátorságot veszélyeztető" mozgalomra. (57) A polgári védelem meg volt ugyan szervezve, de ez csak papíron volt szép és kidolgozott, a hatékonyságáról senki sem volt biztos. A Sáros megyei közigazgatási