Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

A kormánybiztosi szervezet felállítása és működése Kassán 1848. június-július havában „vármegyei bizottmányok" látták el a honvédelem társadalmi szervezésének kérdését. Ezek a bizottmányok elsősorban nem katonai kérdésekben intézkedtek, bár hatáskörük volt, feladatuk az újoncozás is, hanem ezek voltak azok a közigazgatási-jogi hatóságok, ahová a jogsérelem kérdései, valamint a kormányhoz terjesztendő jogorvoslat-kérelmek tartoztak. A megyék 1848 előtti „törvényhatósági" szervezetek voltak, s nevükben változtak 1848-ban „képviselő bizottmánynyá". Ebből a „képviselő bizottmányból" alakult az ország honvédelme során a „megyei kormánybizottság" vagy „kormánybiztosság". Kétségtelen, hogy e vármegyei képviselő bizottmányok a „népképviselet" mind szélesebb érvényesülésével egyre határozottabb hangon utasították vissza a kormány és az udvar központi-reakciós intézkedéseit, s mindinkább a „nemzetiség" (magyar nemzet) érdekei szerint foglaltak állást országos kérdésekben. Szembehelyezkedtek a „hivatalos állásponttal", s a többi vármegyei bizottmányokkal egyetértve, a közhangulatra építve, megakadályozhatták az állam részéről főbenjáró bűnnek tartott kérdésekben is a hivatalos, súlyos bírói következményeket. Az északi megyékben ilyen megyei összefogás jutott kifejezésre 1848-ban Lenkey János kapitány Galíciából való legendás hazatérésekor, amikor a „Württemberg király" nevet viselő 6. huszárezred tisztjei: Répási Mihály és Vécsey Ágoston őrnagyok átírtak előbb Bereg megyének, hogy „a rendíthetetlen hűségéről híres és ismeretes magyar katonaságra gyalázatot és szégyent hozva, Máriampolból megszökött egész század útjában tartóztassék fel, s elfogattatván a legközelebbi katona hatóságnak adassék át". (15) Bereg megye és a szomszédos vármegyék becsületére legyen írva, hogy tüstént a szomszédos megyékhez fordultak, kérve tiltakozásukat az eljárás ellen. A kezdeményező Sziget (Máramarossziget) város volt, melynek „Képviselő Bizottmánya" a következő határozattal fordult a szomszédos megyékhez: „1603/1848. Kedves Atyámfiai, Barátaink! A Württembergi király nevét viselő huszárezred a galíciai Máriámpolba szállásolva volt egy százada - honszerelem - s annak tudata által vezettette, hogy a haza veszélyben van - összeesküdött, s tiszteit a velük jövetelre kénszerítve - Lenkey János kapitány vezérlete alatt kebelünkbeli Sziget városba érkezett a legszebb rend, a legmagasabb lelkesedéssel. - Ez a tény röviden. - S midőn mdatnók, hogy az érintett századot oltalmunk alá vettük - az e tárgyban Nádor Ő fenségéhez intézett alázatos felírásunkat azon hazafiúi kérelemmel mellékeljük alá, miszerint Önök ezt hasonló felírásukkal támogatni szíveskedjenek". (16) Bereg megye is úgy határozott 1848. június 5-én tartott bizottmányi ülésén, hogy „Mi dicsőségnek tartjuk, hogy a lelkes vitézeket hazánk fiainak mondhatjuk, mert meg vagyunk győződve, hogy szeretett királyunkért s uralkodó házáért a haza védelmezésében életüket minden pillanatban kockára vetni készek leendenek". (17)