Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÉLETEM TÖRTÉNETE - Deák Gábor

mint az egyháznál." Azt mondtam neki: „Ha egyszer beülök a jegyzői irodába, engem többé senki nem fog itt papnak nézni". Ekkor mondta Bányai bácsi: „Tiszteletes, be­csületesen élni szép, de nehéz". El is vált az utunk a jegyzőéktől. Az összeütközést a parókiának kinézett br. Monbach Jenőné kertje provokálta ki. Oda akart ő építkezni, mi pedig ezt néztük ki parókiának. Meg is mozgattunk mindent. A budapesti Szabad­ság téri gyülekezet dr. Victor János lelkésszel testvér-egyházzá fogadott. El is jött nagy küldöttség Kecsedre. Ott volt a főispán gróf Bethlen Béla is. Bányai bácsi lánya, Ilu nagy ebédet csinált. A jegyző előbb a hadtest Nemzetvédelmi Osztályán jelentett fel. Az volt az indok, hogy „békétlenséget szítok a magyarok és a románok között". A ro­mánokkal nem volt semmi bajom, de nekik sem volt velem. Az EMKE, dr. Vitéz Almay Béla vezérkari őrnagy Désre való volt, Nyírő József, dr. Imre Lajos, Huszár Géza had­test vezető-lelkész szerelték le Pogány ezredest. Az volt a szándéka a jegyzőnek, hogy hívjanak be munkaszolgálatra mint megbízhatatlant, így megszabadul tőlem. Amikor nem sikerült a terve, felbérelte egyik emberét, a vele egy udvarban lakó Bodonyi Jó­zsefet, hogy szúrjon le. Gyanútlanul mentem a kecsedi szolgálat után a hegyoldalban Giroltra, s amikor szokásom szerint megálltam az oláhok pléh-Jézusánál - ekkor kezd­tek harangozni Giroltban -, ott ebédeltem a kurátornál, Hideg Józesfnél, s onnan foly­tattam utam a körzet másik falujába, estére értem haza. Amikor hazaértem, Bányai bá­csi azzal fogadott: „Hát maga még él? Magát ma meg akarták ölni!" Bodonyi József a kocsmában nekitámadt ifjabb Koszorús Jánosnak: „Miért nem tudtál később jönni, hogy leszúrtam volna a papot!" A jegyző biztatta fel, hogy szúrjon le azzal, hogy más­nap megy ki a frontra, senki sem fogja megtudni, hogy ki szúrt le. Másnap bementem Kolozsvárra Vásárhelyi János püspök úrhoz és bejelentettem, hogy én többé nem me­gyek ki oda. Itt történt meg velem az is, amit Nyírő József a Néma küzdelem című re­gényében írt le, hogy t.i. Girolton volt a kolozsvári kollégiumnak egy udvarháza. Pa­rókia nem volt. Ezt bérelte a búzája raktározására Kerekes János nevű nemrég román­ná lett ember. Nem fizette ki az árendát, várták, hogy ismét román világ legyen, akkor aztán azt csinálnak, amit akarnak. Tőlem megvonták a kongruát, míg a szórványgyü­lekezet ki nem fizette helyette a bért. Otthagyva a szórványt. Bíró Mózesnél, a Hidelvei Ref. Egyháznál voltam „bejegyzett" segédlelkész. Vasárnapi iskolát tartottam a gyerme­keknek, ezért kaptam havi 60 pengőt. írtam cikkeket, a Néptanítók Lapja cikkenként 150—160 pengőt fizetett. így éltem 1944. július l-ig, amikor is be kellett vonulnom Pécs­re tábori lelkészi tanfolyamra. Szórványlelkészségem idején történt, hogy 1943 májusában megjelent Bányai bá­csinál a Földművelődési Minisztériumból dr. Nyiredi Géza miniszteri tanácsos azzal, hogy a kecsedi és kecsedszivási zsidó szatócsok ingatlanjait az egyház vegye át. Az Egyházkerületnél Almásy Samu tanácsos, 1920 előtt szamosújvári főszolgabíró elgon­dolása volt. így akarta megerősíteni az egyházközséget a kiszsidók ingatlanjaival. A kecsedi volt a szegényebb. Itt szemben vele volt a Hangya Szövetkezet boltja, kocs-

Next

/
Oldalképek
Tartalom