Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Sírt, rikongott, búgott a nóta, Az éjszakába beleáradt, És a leánykád körülülte Az igrici sátrat. Mindig volt aki a nótáját Halkan utána dúdolgatta, Mindig volt, aki fent virrasztott, Aki sápadt és sírt miatta, Aki kobzát verő kezét hajh Megfogta s a magáéba vonta, Akin fogott a nótarontás, Aki csókolta. Mindig volt, aki szemsugárból Szőtt csóvákkal lelkébe tűzött, Aki az agyát felperzselte, A vérével játékot űzött. Akinek holdas éjszakákon A legszebb nótáját dalolta, Aki szívét megbabonázta, Megbűbájolta. Az üköm ilyen volt. Ez volt, És ilyen vagyok mostan én is. Nagy nótatüzek lobogása, Égeti a lelkemet. Mégis Egyik tüzet a másikra gyújtom. Egyik nótára jön a másik... És mindig van, ki a nótámat Hallgatni vágyik. De ilyen az Ázsiából című vers is, csak pár sorát idézem: Valamelyik pogány ükömnek vére Maradt fenn nemzedékről nemzedékre Míg eljutott az én lelkemhez végre. Lázongó, dacos, természetimádó, Napba néző és holdfény után járó Csillagokból jóslatot magyarázó.