Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

A költemény hangja, formája hasonlít Illyés Gyula magyarság-verseihez, a Bartók című költeményhez, szenvedély árad és lüktet belőle, a fajtájának, a magyarságnak a szeretete. így folytatja: „Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben és mindenfajták lelke fürdetett. S most mégis, mégis áruló vagyok, a minden eszme sajgó árulója, s most mégis bősz barlanglakó vagyok, vonító vad, ki vackát félti, óvja, vadállat, tíz köröm és csattogó agyar s ki eddig mondtam: ember! És háromszor kiáltom: magyar, magyar, magyar! A nagy gyümölcsök fájáról szakadt almából ninden nép fia lehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Dalolhat bárki édes szavakat és búghat lágyan mint a lehelet s bízvást nyugodhatik, hogy várja pad, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Bűn s mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél szívszakadásig, így kell énekelnem babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek ha téged elfelejtelek, nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint népem, te szent, te kárhozott, te drága!