Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Nem kell hozzá magyarázat, s talán Prohászka Lajos: Vándor és bujdosó című könyve jut eszünkbe (1934), melyet a német expanzió idején írt, s benne magunkat csak bujdosóknak mutatta be, akik a népek országútján koldulva járunk más nagy népek - és felemelkedő népek -, kiteljesedő népek után kullogva. Ma is időszerű a téma, s ma már köztudat, „magyar világnézet " ez az elhibázott ország- és nemzetépítés következtében. Ennek kimondásától féltek a Dsidával foglalkozó „tudósok", de mi, akik megéltük az I. világháború utáni időt, a II. világháborút, s mindig csak a védekezés, a meghunyászkodás oldalán álltunk, felvetjük a kérdést: van-e még jövője a magyarnak? Felsorolja a költemény az európai nagy népek optimizmusát, Párizs, Velence csillogását, hogy elmondja az önismeretet: „Mert annak fia vagyok én, ki a küszöbre téve, a külső sötétségre vettetett, kit vernek ezer éve, kit nem fogad magába soha a béke réve. " „ Vér csurog rám és nem tudom lemosni, Jajt hallottam és nem tudom feledni, A holtakat nem tudom eltemetni. Egy eszelős dal lett az útitársam, rekedt dal, nem zenél, csak hörög mint a szél, zúg mint vihartól ráncigált fák Babylon vizeinél. " Látja a nemzetpusztulást - csak oda kellene kiáltani az okosoknak: „felejtett ősi szóra kell megtanítani fiainkat, és szülni kell és nemzeni s magunk képére kalapálni ványadt gyermekeinket!" Szörnyű beszéd ez, de ide jutottunk. Addig vertek bennünket, a történelem addig üldözött, hogy végül magunk is elhisszük, hogy ez a sorsunk. „Fáj a földnek és fáj a napnak s mindenségnek fáj dalom de aki nem volt még magyar, nem tudja mi a fájdalom. " Hát íme, ez volt Dsida Jenő. Nem tértünk ki minden lélekrezdülésére, minden érzésére és gondolatára, Akik kiadták költeményeit, mind külön csokorba kötötték