Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Imre László szerint leegyszerűsítő és téves volna mégis a Végvári-versekben pőre nacionalizmust látni, hiszen van bennük bizonyos áttételesség. A versek hátterében nem pusztán az imperiumváltozás áll, hanem az azt megelőző összeomlás. De a peszszimizmus érthető, mint a Ne jöjjön új tavasz, vagy a Bujdosó vitézek című versben. Ez utóbbit akár Ady kuruc-versei mellé is tehetnénk, vagy éppen Petőfi őszinteségét tükröző hangulatverseihez sorolhatnánk: Bujdosó vitézek O. B. századosnak, a kolozsvári honvédkerület búcsúzásakor íródott: Magyarország teste Darabokra esve. A kardodat pajtás, Törd el itt az este. Gallérodról pajtás, A csillagot tépd le. Csillag úgy se jő már Több a magyar égre Csákód mellé tűzzél Egy síri virágot. Úgy sirasd, úgy átkozd Ezt a rongy világot. kzzû tisztában van, hogy az imperiumváltozás nagy tragédiája nem lehet a költő örök siralma, a költőknek fároszoknak kell lenniük, tűz- vagy lángoszlopoknak, akik előre is tudnak mutatni. Ez az Öröktűz című versében olvasható. Harmadik versszaka: Földindulás volt, megindult a hegy, És eltemette a kis templomot, De a lángot nem bírta eltemetni, Én égve leltem ott, És hozzá imádkoztam s benne hittem, S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát, Én égve hazavittem Azóta szívem mélyén ég, ragyog. A viharfújta, széllengette láng És el nem oltják semmi viharok. 1924-ben a Műhelyből című kötet bevezető verse Vallomás és elöljáró beszéd címet kapta. Ebben láthatjuk az összekötő gondolatokat a Végvári-versek és a követke-