Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

munkák a Gvadányi emlékkönyvben is. Barta János Gvadányi és haladó hagyományaink címen foglalkozik a kérdéssel. Legalaposabb elemzést Széchy Károly ad Gróf Gvadányi József 1894-ben írott tanulmányában. Kitetszik értékeléséből, hogy Gvadányi nem volt ugyan „hivatásos" történész, de nagy szolgálatot tett az egész magyar történettudománynak azzal, hogy a világtörténelem nagy összefoglaló munkáját is magyarra átdolgozta. Van ilyen című munkája is, amely nem szerepel a felsorolásokban: „XII. Károly Svécia ország királyának élete". De történeti munkáinak nagy értéke, hogy tárgyilagos, így szárazabb is, mint voltak a szépirodalmi munkák. Hogy történeti felfogását jellemezzük, arra legjobb alap a felsorolásban említett „A mostan folyó országgyűlésnek satyrici-critice való leírása" című tulajdonképpen röpirata, amelyben javaslatokat tesz a magyar nemzetiség kifejtése érdekében így: 1. alkossanak törvényt a magyar öltözetről, mely a legszebb ruha, tetszik a világnak, bár drága, de tartós, rendelje el az ország, hogy minden ember magyar ruhában járjon, sőt az úr az asszonyért, az apa a leányáért kezeskedjen, aki pedig mulasztást követ el, veszítse el birtokát s menjen száműzetésbe a svábok földjére, 2. a magyar nyelvről, mert e nélkül a nemzet nem boldogulhat, a német, a francia, angol, olasz nem szorul idegen nyelvre, a magáéval él, virágzik is közte törvény és tudomány. 3- Nemzeti haderőről, hogy a hazafi, ha katona lesz, magyar ezredben szolgáljon, magyarok legyenek a főtisztek, vezére a nádor, hogy ne csak a király, de az ország hűségére is felesküdjék, hogy a béke idején a hazában szállásolják, háborúban pedig oda menjen, ahová rendelik. Nem nehéz felismerni, hogy ezekben a gondolatokban a II. József halála utáni „nemesi forradalom" egyes eszmei vonásai vannak. Mint már említettük, változott felfogása, amint a napóleoni háborúk kibontakoztak, s inkább húzott az udvarhoz, mint a nemzeti önállósághoz, természetesen féltve nemesi kiváltságait. Egyik történelmi munkája sem tendencianélküli. Mindenikkel volt valami célja, amely cél a maga politikai, történelmi „hazafiságát" igyekezett kifejezni. így az első munkája: A mostan folyó török háborúra célzó gondolatok, melyeket gróf Gvadányi József magyar lovas generális őnagysága írt 1789. esztendőben: Mostan pedig a vitézkedni kívánó magyar ifjaknak kedvéért, egyszersmind a nem bandériumokról s Mars mezejére kiszállni vágyókért közre bocsátott Pozsony, Komárom 1790. Szakolcán írta ezt a munkáját is, „töprengései" közben, hogy ti. magyar nyelven nem írtak történelmi munkákat. „Tudományos és hazafias" cél ösztönözte, ebben vezérfonala a hadi tapasztalata. Eszményképe a magyar történelemből Hunyadi, de bő részben foglalkozik Montekukkoli Rajmund személyével, akinek volt hadi stratégiája és taktikája. Ebbe a munkába is belesző verses részeket, ezzel is buzdítván a fiatalságot. „ Üsd le kopaszáról fátyolos csalmányát, Hasgasd mint káposztát feje koponyáját. "