Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

bész eltávolítja ellensége fejéből a párbajban szerzett golyót, de nem fogad el semmi honoráriumot. Az erkölcsi győzelem a jutalom. A Bolla Nella regényben arról szól, hogy egy osztrák tisztbe beleszeret ez a Bolla Nella, akit arra akar rábírni, hogy jöjjön Magyarországra. Ez a mű is tragédiával végződik, mert a tisztet kettős játékáért agyonlövik. Az Éva leánya már a női lélek elemzését adja. A Lilli comtess-ben is gyűlöletről, férjgyilkosságról olvasunk. Az asztalfiók titka már humoros hangú írás. Sablonos, szerelmi háromszögről szól A játékszer című elbeszélés. Sötét történet Vadnay: A paradicsomban című műve. Azt mondják róla a kritikusok, hogy Vadnay legelrettentőbb históriája. Ez is gyilkosságokat tartalmaz, gályarabságra viszik a tettest. Úgy adja elő az író, mintha utazásai közben hallotta volna a történetet. A mű nemcsak rettenetes, hanem lehetetlen dolgokat is tartalmaz. A Fővárosi Lapok-tói 1892-ben búcsúzott el, az íróvilág 1893- január 8-án Rákosi Jenő által vezetett küldöttséggel jelent meg nála és átnyújtotta azt az emléklapot, amelyet a Radó Antal összeállításában megjelent műveiről állítottak ki. Életpályájának és életművének utolsó szakasza 1893-tól 1902-ig tart. Az életrajzírók szerint Vadnayt a katonaságtól való megszabadulás után Miskolc város meghívta jegyzőnek. Volt arra is lehetősége, hogy pénzügyminiszteri titkár legyen. Egyik ajánlatot sem fogadta el, csak a lapjának akart élni. Mint már említettük, 1892-ben megvált mégis a Fővárosi Lapok-tói és a Budapesti Közlöny szerkesztője lett. Itt inkább az adminisztratív szerkesztői munkát végezte, úgyhogy jutott ideje az irodalomra. A közéletben is részt vett, 1894. febr. 11-én ő mondta az ünnepi beszédet a Kisfaludy Társaságban Csiky Gergely mellszobrának leleplezésekor. Ezután Degré Alajosról olvasott fel emlékbeszédet 1897-ben. Ebben visszatekintett az elnyomatás éveire, amikor az irodalom „a sajtórendőrség által oly mérgezett kútnak tekintetik, melyet a legérdemesebb volna betemetni" a hivatalosak szerint. Utolsó felolvasása a Kisfaludy Társaságban Zichy Antalról szólt, akit ő ajánlott be az akadémiai tagságba. Majd Szász Károllyal és Péterfi Jenővel együtt megbízták az Arany János élete és munkái című pályamű bírálatával. 1896-ban Pálffy Albertről tartott emlékbeszédet, melyben kiemelte, hogy Pálffy akkor hangoztatta magyarságát, amikor az bűn volt. Tagja lett az Orvosok és Természetbarátok Egyesületének, a Honvédek Egyesületének, az irodalomban pedig vezéralaknak számított. Herczeg Ferenc úgy jellemezte, hogy „mint az irodalom Benjáminja is az irodalom atyjának érezte magát". így folytatja: ... „Úgy érthető, hogy a felcseperedő nemzedéket nem a háttérbe szoruló öregember keserűségével, hanem az apa büszkeségével látja". 1895-ben a Kisfaludy Társaság kiadta az 1850-ben írt A besorozott című munkáját, melyben azt a sor megaláztatást írta le, amit mint gyerek-katona Tirolban szenvedett. Beöthy Zsolt azt írta erről a könyvről: „A besorozott egy kitépett lap a szenvedések korából", mindenesetre alkalmas volt arra, hogy ébren tartsa 1848/49 emlékét, táplálja a Habsburg-ház elleni ellenszenvet.