Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)
FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)
Augusztus elején került sor az első népképviseleti országgyűlés tulajdonképp egyetlen (végül is a többihez képest „nyugodtnak" mondható körülmények között lefolytatott) lezárt vitájára, 29 mely az Eötvös József kultuszminiszter által benyújtott elemi iskolai törvényjavaslat 30 kapcsán bontakozott ki, és Palóczy többször vezető szerephez jutott benne. Alábbiakban a terjedelmes vitából csak az ún. közös iskolák felállításával kapcsolatos események egy-egy részletét idézzük fel, mivel Palóczy is ebben a kérdésben foglalt állást leggyakrabban. (Eltekintettünk egyes tantárgyakkal kapcsolatos felszólalásától, a jezsuiták kitiltásával foglalkozó indítványáról pedig ld. alább. Az öszszegzés rövidre fogását indokolta továbbá, hogy az egyébként színvonalas vita hihetetlenül terjedelmesre sikeredett, hiszen 140 képviselő kért szót ennek kapcsán, és maga a miniszter is 16-szor tartott beszédet. 31 ) Már augusztus 3-án, a vita kezdetén világossá vált, hogy az elemi oktatásról szóló törvényjavaslat tétje nem csak, illetve nem elsősorban oktatáspolitikai természetű, hanem az állam és az egyház közötti viszony próbaköve is. Röviden arról volt szó, hogy a felekezetek iskoláztatáshoz fűződő jogainak megnyirbálásával mennyire következetesen és milyen irányban halad tovább az állam az áprilisi törvények által kijelölt úton, vagyis milyen módon és eséllyel rendeződnek a problémakör további fontos (és tegyük hozzá, nemcsak a radikálisok által állandóan feszegetett) elemei, mint az egyházi javak szekularizációja, az alapítványok jogi természete, az egyház intézményes közéleti szerepvállalása, a szerzetesség ügye stb. A közös iskolák eszméje régóta divatos volt a liberálisok körében, az oktatás állami kézbe vételével, a felekezetekéből történő elvonásával látták csak biztosíthatónak a „népnevelés", vagy „nemzetnevelés" magasztos, valamint a „korszellemnek" mindenben megfelelő, divatos eszméjét, így látták megvalósíthatónak, hogy az ifjúság nevelésében az egyházi-vallási-felekezeti szempontok háttérbe szoruljanak, és a gyermekek valóban a nemzet és az állam hasznos polgárai legyenek. A két29 A vita ismertetéséhez - további hivatkozások nélkül - használtuk: Felkai, 1979. 8897. p.; Komlósi, 1988.; Csorba, 1998. 265-277. p. Vö. még az alább idézetteken kívül: Komlósi, 1986. 117-119. p.; Pukánszky, 1993. 117-120. p. stb. Eötvös József beszédeit a Közlöny szövegén kívül ld. még: Eötvös (1902) 265-287. p.; Felkai, 1957. 107-119. p. 30 A javaslat szövegét ld.: Beér-Csizmadia, 1954. 613-620. p.; Felkai, 1957. 105-107. p. 31 Hajdú, 1933. 225. p.; Csorba, 1998. 264. p.
