Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

ségtelenül a felvilágosodás eszmerendszerében gyökerező „közös iskola" ellentétének a „külön iskolák" rendszere, vagyis a felekezetek által egymástól függetlenül (s a liberálisok érve szerint: egymás ellenében) működtetett oktatási intézmények számítottak. Eötvös miniszteri javaslata a külön iskolarendszer fenntartása mellett érvelt, a közös iskolák létesítésére csak kisebb lehetőségeket hagyott. Expozéjában erről így beszélt: „Azon helységekben, hol több vallásfelekezet van együtt, de az egyes felekezet vagy minden felekezet oly csekély számmal van, hogy az egyes vallásfelekezetűekből ötven iskoláztató gyermek sem telik ki [...], az ilyen községekben közös iskolát akarok; ott azonban, hol minden egyes vallásfelekezetre ötven iskoláztató gyermek esik, [...] ha jól rendezett iskolákat akarunk, ott az oktatás a különböző vallásfelekezetek szerint különöztessék el. És most, midőn a népnevelés iránti működést megkezdjük, minden vallásfelekezet számára külön iskolát óhajtanék, fenntartván egyébiránt mindenesetre azt, hogy azon helyeken is, hol az iskola közös, ha valamely vallásfelekezet saját költségén külön iskolát akarna felállítani, azt a maga költségén megtehesse."

32 A későbbi értékelőket is meglepte, hogy az expozé után milyen sokan, és sokféle érv alapján kívánták volna elhalasztatni a törvényjavaslat vitáját. A radikálisokhoz tartozó Irányi Dániel például arra hivatkozva, hogy gyökeres reformokat szeretne elérni, s a fenyegető önvédelmi háború árnyékában egyszerűen nem tartotta kivihetőnek a cél megvalósítását. Azonban a külön iskola ellen és a felekezeti válaszfalak ledöntésére hivatott közös iskola megteremtése mellett ő is állást foglalt, mivel a nevelésnek a valláshoz semmi köze sincs. Palóczy nézeteinek ismertetése előtt érdemes egy-két felszólalást idézni, már csak a beszédek hangvételét, irányát illetően is.

33 Bocsor István szintén ellenezte a tárgyalás elhalasztását, és a közös iskolák mellett érvelt: „Közönséges a panasz mindenünnen iskoláink rosszasága felől, közönséges a panasz mindenünnen, hogy különösen a római katolikus papság iskoláinkat oly igában tartja, melyből ki vergődniük talán majd századok kellenek. És ha mi az e fölötti intézkedést most is továbbra halasztjuk, s a felügyelést továbbra is a papságnak kezében hagyjuk, amit sokan oly rossznak mondanak, bizonyosan a jövő intézkedés későre fog elmaradni, s káros behatást fog gyakorolni." A vitában később is ko32 Felkai, 1957. 111. p. 33 Közlöny, 1848. 57. sz. (augusztus 5.) 270. p.