Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)
RUSZOLY JÓZSEF Választók és választások három alsó-magyarországi bányavárosban 1848-1872
A követválasztók csatolt névsora szerint a bányatelepeken a tisztviselőket mint olyanokat írták össze, másokat — föltehetőleg a bányászokat — házbirtok és jövedelem alapján. Amikor egy héttel előbbre hozták a választást (március 20-ról 14-re, hogy legyen idő április 2-áig a képviselőnek „Pestre elutazni"), ennek kihirdetésére a lelkészeken kívül az óhegyi, urvölgyi és tajovai bányászati intézetek" elöljáróit is megkérték. A képviselő egyhangú közfelkiáltással az a Ruttkay István, Zólyom vármegyei első alispán és régi megyei követ lett, aki 1848-ban Breznóbányán hiába próbálkozott. 22 Besztercebánya „1861-ik esztendőben alakított választmányi közgyűlése" 1865. október 21-én nem ismerte ugyan el a királyi biztos által kiegészített bel- és kültanácsot, ám mégis hajlott arra, hogy egyelőre csak a választási szervezéssel foglalkozzék. A központi választmány megalakítása után kimondta, hogy „a választó kerület kettő legyen, éspedig az első Besztercebánya belváros, hova Tajova és Kodrik bányatelepek és alsó és felső Hermanec favágó telepek is tartoznak, a második az Óhegyi bányatalep, hova a többi e város köréhez tartozó bánya- és favágó telepek is járulandnak". Valójában ezek nem választókerületek, hanem összeíró kerületek voltak egy-egy küldöttséggel. A hirdetményt német és tótul (szlovákul) is kifüggesztették. A tót (szlovák) nyelvű hirdetménybe jellemző „hiba" csúszott. Amint a november 2-i ülésen megállapították, aszerint ugyanis azok is választójogot kaptak volna, akik „munkával keresett 100 ezüst forint évenkénti állandó jövedelmet kimutatni képesek". Természetesen gyorsan „helyesbítették" a jövedelemforrást: földbirtokra és tőkére. A reklamációkban a bányatisztekről nem esett szó. Heinrich Jakab morva születésű bányaorvos azért nem kapott választójogot, mivel 1858 óta élvén a város területéhez tartozó bányásztelepen, tíz esztendőt még nem töltött hazánkban, így honosodottnak nem volt tekinthető. Közömbös volt, hogy hibásan 1861-ben már fölvették a választók közé. Nem találta alaposnak a választmány Fogel József nyugalmazott cs. kir. munkásnak a kérelmét sem, mivel nem tudott kimutatni birtokából vagy tőkéjéből származó 100 ezüst forint évi biztos jövedelmet. A november 2-i választmányi ülésen kétség merült föl a városban lakó izraeliták választójogával kapcsolatban. „A szavazatok több22 Uo. 17 064.
