Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

RUSZOLY JÓZSEF Választók és választások három alsó-magyarországi bányavárosban 1848-1872

ségével" kimondták: „Ámbár ugyan az ideigl[enes] tör[vénykezési] szabályok [ITSZ] 22. §-a által hatályban hagyott 1860. évi február 12én kelt k. kir. rendelet is az izraelita vallású honfiakat az ipar- és birtokjogban részesíté, miután azonban az izraeliták más politikai jogokkal fel nem ruháztattak, és mint törvényesen be nem vett vallást követők az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal nem bírtak, ezen jogélvezetben azokat, kik annak eddig gyakorlatában nem voltak, részesíteni ezen középponti választmány hivatásának nem erezhetvén, a magokat bejegyeztetésük tekintetéből jelentő izraeliták mint törvényes képességekkel nem bírók, e részbeni kérvényekkel elutasítandónak kinyilatkoztatnak." A november 29-i jegyzőkönyv szerint a belvárosi kerületben 555, az óhegyiben pedig 223 választót írtak össze, együttesen tehát 778-at. Néhány reklamációs esettel hivatkozott tanulmányomban foglalkoztam. November 30-án Kollár János kétségbe vonta, hogy Chrástek Mihály katolikus lelkésznek van-e választójoga, ugyanis ellene a tárnokmester november 26-án 6275. számon bűnvádi keresetet rendelt el; „miután azonban a vádlottnak azon vétkes tette, melyért bűnperbe fogatott, nem az 1848:V. tc. 2. §-ába foglalt bűntények, hanem a f.é. június hó 8-án kiadott sajtó rendszabály 11. §-ában körülírt vétség tényálladékát képezi", ezért a folyamodót elutasították. Amint a december 5-i választási jegyzőkönyvből kiderül: „Tisztelendő Chrastek Mihály áltozár, Sz. Széki ülnök és papnövende[i] tanár" képviselőjelölt lett; az előbbi kifogás ettől akarta eleve elütni. A szavazáson egyébként a ráeső 246 szavazattal kisebbségben maradt Ruttkay István volt 1861. évi képviselővel szemben, aki 461 voksával ezúttal is nyert.

23 7. Körmöcbányán Csizmadia szerint 1848-ban 470 választó volt. Titkos szavazást tartottak, golyózással; a választáson 298-an vettek részt, azaz a választók 63,4 %-a. Mátyás József korábbi követ, városi főjegyző lett a képviselő, aki egyébként határozati, majd Deákpártiként 1861-ben és 1865-ben is megmaradt; 1868-ban: polgármester. A központi választmány Campione Sándor polgármester elnökletével 1861. február 13-án két kérdést szögezett a helytartótanácsnak: „A leérkezett Utasításban úgy, mint nem különben az 1848. évi V. tc. M OL Htt. 1865-11-15-83 211.