Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)
RUSZOLY JÓZSEF Választók és választások három alsó-magyarországi bányavárosban 1848-1872
könyvében 9 . A törvény későbbi, 1861-1874 közötti alkalmazásából eredő hasonló kérdésekkel először a választási bíráskodás terén találkoztam, utóbb pedig a helytartótanácsi és a belügyminisztériumi választási iratok között bukkantam több, először 1848-ban fölmerült problémára, mégpedig ugyanazon területeken: a dél-magyarországi (bánsági, Krassó vármegyei), valamint az egykori elnevezés szerint alsó-magyaroszáginak mondott Körmöcöt, Selmecet és Besztercebányát is magában foglaló Garam-menti (alsó-magyarországi) bányavidékeken. Ámbár a nehézségek a közjogi általánosítás síkján alapjában véve azonosak voltak, mivel a bányászattal foglalkozó hivatalnokiértelmiségi csoport, valamint a bányásznép aktív választójogának felvételeiben összpontosultak, e területek között annak előtte is meglevő gazdasági, jogi és adminisztratív különbségek folytán a törekvésekben és megoldásokban eltérések is mutatkoztak közöttük. Egyik jelentős probléma: a nemzetiségi kérdés. Noha nem állnak rendelkezésünkre megbízható nemzetiségi statisztikák ebből a korból, Fényes Elek nyomán 10 , s más utalásokból vett adatok alapján bizton állíthatjuk, hogy e vidékeken — s talán másutt is — bányászkodással vezetői és munkási munkakörökben egyaránt jobbára nem magyar nemzetiségűek foglalkoztak. A német elem kiemelkedő szerepe vitathatatlan közöttük; hozzájuk a Felvidéken, benne Alsó-Magyarországon, a szlovák, a Bánságban pedig a cseh-morva, s különösen a román nemzetiségűek, elsősorban a munkásokként járulhattak. A felvidéki bányavárosok szlovák, a bánsági bányahelyek pedig román falvakkal voltak övezve. Az ebből eredő nemzeti-nemzetiségi ellentéteknek különösen Krassó vármegyében lesz szomorú következményük. A bányászkodással foglalkozók 1848 előtt (bánya)jogilag és igazgatásilag egyaránt elkülönültek. A bányavárosk (Bergstädte) egymástól is elütő, teljesen sohasem egységesített jogállást élveztek, legjelentősebbjeik bekerülvén a szabad királyi városok rendjébe. Messze mögöttük álltak az olyan legcsekélyebb önkormányzattal sem bíró bányahelységek (Bergorte), melyek a bányavárosokkal együtt az adott bányakerületbe tartoztak. A magyar kamarának alárendelve e kerü9 CSIZMADIA ANDOR: A magyar választási rendszer 1848-1849-ben (Az első népképviseleti választások) (Bp. 1963) LÜ FÉNYES ELEK: Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta, betűrendben leíratik (Pest, 1851; reprintként Bp., 1984) passim, az illető helységek leírásánál.
