Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)
RUSZOLY JÓZSEF Választók és választások három alsó-magyarországi bányavárosban 1848-1872
c) az előbbieken kívül saját birtokból vagy tőkéből 100 ezüstforint biztos évi jövedelmet húztak vagy d) honoráciorok voltak (így egyetemet, főiskolát végzettek; lelkészek, tanítók, falusi jegyzők); ez utóbbiak csak abban a választókerületben, ahol laktak. A passzív választójog föltétele az előbbieken körül a 24. életév betöltése és a törvényhozás nyelvének (1844 óta a magyar) ismerete volt. E törvénycikk eredményeképpen a lakosságnak kb. 6,5%-a nyert választójogot. Ez több mint háromszorosa volt az alkotmányos mintaállamnak tartott Belgium akkori választói arányának (1,9%). Egyébként a Vormärz (1815-1848) idején Badenben és Württembergben 1516%, Szászországban 10% volt ez az arány, amely általános férfi választójog esetén — mint pl. Franciaországban 1848-tól — 24%-ra emelkedhetett. 4 Mivel a törvényhozás a választási rendszert tisztán territoriális alapra helyezte, a municípiumoknak csupán a törvény által területüknek juttatott képviselői helyek alapján a választókerületek beosztása, valamint a választásokat lebonyolító szervezetek — a központi választmányok — megalakítása maradt. Miután e testületek elveszítették követküldési jogukat, értelem szerint követutasítási és visszahívási hatáskörük is megszűnt. A képviselő-választás minden kerületben közvetlenül történt, a választókerület főhelyén. A törvény a választási eljárás nyilvánosságát hangsúlyozta. Ezen legtöbb helyen a nyílt szavazást értették, ám elvileg belefért szabályozásába a titkos szavazás is, amint ezt főként ellenzéki kerületekben s többnyire golyók fölhasználásával alkalmazták is, egészen a választójogi novelláig (1874:XXXIII. tc), amely egyértelműen nyílttá tette a szavazást. Az abszolút többségi rendszer érvényesült. 3. A törvényjavaslat 2. §-ának c) pontja a 100 ezüstforint biztos évi jövedelmet kimutatókat is választójoghoz juttatta. A főrendi táblán 1848. április l-jén gr. Erdődy Sándor itt azzal a megszorítással kívánt élni, hogy e jövedelem csakis „földbirtok után legyen", amit br. Bánfy Pál a tőkejövedelemmel is kiegészített. 5 4 RUSZ0LY JÓZSEF: A hazai választási statisztika kezdetei (1848-1869). = RUSZOLY JÓZSEF: Alkotmánvtörténeii tanulmányok 1: 63-94. (Szeged, 1991) 5 Felsőházi Napló 1847/48: 454.
