Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

RUSZOLY JÓZSEF Választók és választások három alsó-magyarországi bányavárosban 1848-1872

kotásuk idejétől, úgy növekedtek a velük szemben felmerülő problémák.

1 2. Értelmiség és vagyon. Ez volt az a két, a liberálisok szóhasználatában összetartozónak tartott fogalom, melyhez a politikai jogosultságot jelentő választójogot kapcsolták, és amely elvezette őket a parlamentáris népképviseletről is rendelkező 1848. áprilisi törvényekhez. Ezek a főrendi tábla összetételét alapjában nem érintették, annál inkább az alsó tábláét, melynél az 1848: V. tc. régi jogon meghagyva mindenkinek — nemesnek, sőt az ezzel korábban csak elvileg bíró városi polgárnak •— az addigi választójogát, a népképviselet alapjára helyezkedett. Aktív választójogot kaptak azok a 20. életévüket betöltött, önálló (atyai, gyámi, gazdái hatalom alatt nem álló), meghatározott súlyos bűncselekmények miatt fenyíték alatt nem lévő férfiak, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, akik: a) maguk vagy családtagjaikkal együtt városokban 300 ezüstforint

2 értékű házzal vagy földdel, falvakban 1/4 (volt) úrbéri telekkel

3 bírtak; b) bizonyos megszorító föltételekkel kézművesek, kereskedők, gyárosok voltak; 1 RUSZOLY JÓZSEF: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1948. (Bp., 1980), passim; RUSZOLY JÓZSEF: Választói összeírás és választási bíráskodás Magyaroszágon 1848-1875. Acta Jur. et Pol. Szeged. Tom XXVII. Szeged, 1980. („Martonyi-emlékkönyv"), Fasc. 15., passim. 2 Az ezüstforint az ún. konvenciós rajnai ezüstforint magyar neve a 18. század második felétől, szemben az 1762-ben kibocsátott papírpénzzel, a bankóforinttal. Ez utóbbit nagy mértékű elértéktelenedés következtében 1811-ben ún. bécsi értékű papírpénzzel, a váltóforinttal váltotta föl a kincstár. „1 ezüstforint (amely ritkán mozgott a forgalomban) 2,5 váltóforintot ért", azaz 100 ezüstforint 250 váltóforintnak felelt meg, avagy 40 ezüstforint 100 váltóforinttal ért fel. A biztos értékmérő az ezüst- vagy pengőforint maradt, ezért használja azt e törvénycikk is. L. [BÁN PÉTER] B. P. szócikkeit (pengő': váltóforint, váltócédula) az általa szerkesztett Magyar történelmi fogalomtárban (1989, 2:100, 234.). Lektorom, Péter László gyűjtéséből szíves engedelmével példaként idézem a következő adalékókat:! szarvasmarha 1842-ben 30 ezüstforint (Fényes Elek: Magyarország statisztikája, 1842. 1. k. 167., 282.). Sopronban 1846-ban 1000 tégla 6 pengőformt (=ezüstforint) 48 krajcár {Csatkai-emlékkönyv, 1996. 291.). 3 Egy jobbágytelek az úrbéri rendelet (1767) után a föld minőségétől függően szántából 26-32, a kaszálóból (rét) 8-12 magyar hold volt. A telkek az örökléssel elaprózódtak. Eszerint a negyed telek szántót és rétet egybeszámítva mintegy 9-11 magyar hold földet — a vele járó legelő- és esetlegesen erdőhasználattal — jelentett. Ebből egy család — ha szerényen is — éppen megélhetett.