Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

STIPTA ISTVÁN Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben

szintű bírói szervek voltak. Határai az öt közigazgatási kerületnek megfelelően alakultak, Pest, Sopron, Pozsony, Eperjes, Debrecen, majd 1854-61 között Nagyvárad központtal. Az önálló erdélyi főtörvényszék székhelye Nagyszeben, Horvátországé Zágráb, a Szerb Vajdaságé Temesvár volt. Ezen fórumok bírósági tanácsai bécsi alárendeltségben, az egykori királyi tábla hatáskörében jártak el. A másodfokú bírói testületek öt tagból álltak. Abban az esetben, ha az első- és másodfokú bíróság ítélete egyező volt, nem lehetett további jogorvoslatot kérni. Az ideiglenes rendezés lehetővé tette, hogy a községi elöljárók a 12 pengő forint érték alatti ügyekben békebíróként járjanak el. Az említett eseteket kivéve az első reform az egyházi bíróságok hatáskörét, szervezetét nem változtatta meg. Az udvari kamara jövedéki és vámcsalási ügyekben gyakorolt hatásköre is érintetlen maradt. Továbbra is különleges eljárási és bírósági szervezeti rendben vonták felelősségre a katonákat, és ítélték meg a császári ház tagjainak vitás ügyeit. A rendelet Pest központtal egy - a megyei törvényszéktől független váltó és kereskedelmi törvényszéket állított fel. Az ideiglenes bírósági szervezet életbeléptetése viszonylag gyorsan megtörtént. Az új, véglegesnek szánt rendszer is folyamatosan épült, 1854-re megjelentek az erre vonatkozó szabályok. Az első rendelet az 1849. március 4-i Olmützben kiadott alkotmány 102. §-ának szellemében készült, az ott megfogalmazottak szerint törekedett a közigazgatás és bíráskodás elválasztására. Ez azonban költséges volt, ez lehet az oka, hogy a végleges változat szakított ezzel az elképzeléssel. (A császár az olmützi alkotmányt 1851. december 31-én egyébként is visszavonta.) A végleges bírósági rendszerben a legtöbb járási bíróságot ismét összevonták az azonos szintű közigazgatási hatósággal. (Ez volt a szolgabírói hivatal - Stuhlrichter-amt). Ezeket - a járásbírói és végrehajtási feladatokat egyaránt ellátó - hivatalokat Gemischtes Stuhlrichtet-amtnak nevezték. Tőlük elkülönülve működtek olyan járásbíróságok, amelyek önálló szervezetűek („selbständiges Bezirksgericht") voltak. A takarékosság jegyében alakították meg a törvényszéki székhelyeken működő járásbíróságokat, melyek hatáskörében a megyei törvényszék egy kiküldött tagja járt el („st'ádtisch-delegiertes Gericht"). A végleges rendszer nem változtatta meg a megyei bíróság hatáskörét; csupán két változatát alakította ki. A hagyományos megyei törvényszék (Comitatsgericht) mellett megjelent a Landesgericht („országos törvényszék"), amely a kerület székhelyén működő megyei