Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

DOBROSSY ISTVÁN Beck Vilma báróné (Racidula) emlékiratai Pest elhagyásától, 1848. december végétől, Londonba érkezéséig, 1850. március 15-éig (Közli: Dobrossy István)

BECK VILMA BÁRÓNÉ (RACIDULA) EMLÉKIRATAI PEST ELHAGYÁSÁTÓL, 1848 DECEMBER VÉGÉTŐL, LONDONBA ÉRKEZÉSÉIG, 1850. MÁRCIUS 15-ÉIG (FORRÁS) Már komolyan kellett arra gondolnom, hogy miként fogom galicziai kiküldetésemet a legjobban keresztülvinni. Olvasóim emlékezni fognak még, hogy vállalkoztam Woroniecky herczeg kiáltványát, aki Magyarország számára egy lengyel légiót szándékozott szervezni, az ottani lengyelek között terjeszteni. Ezen ut reám nézve igen veszedelmes volt, mert az egész Galiczia az osztrák koronához igen ragaszkodott, az odavaló utazás pedig, ha az ellenséges sereget ki akartam kerülni, igen hosszú és fáradságos volt. Azonfelül január volt és kemény hideg idő. A fökérdés mégis azonban az volt, hogy milyen minőségben utazzam. Kéjutazás nem lehetett, mert ahhoz nem illett az évszak, Mint parasztnő vagy markotányosnő szinte nem mehettem; ez a közelben lehetséges lett volna, de ilyen nagy távolságnál mihamarább a valószinűtlenség látszatát támasztotta volna ellenem. Hosszas megfontolás után végre abban egyeztünk meg, hogy legjobb lesz mint szinésznő utazni. így is cselekedtem. Társalgási szinésznőknek való jelmezeket vettem, szinlapokat nyomattam, melyeken álnevem szerepelt és két előkelő szinigazgatótól szereztem bizonylatot. Azonfelül jó útlevéllel is el voltam látva. A kiáltványokat utazótáskám fenekére raktam, vékony papirlemezzel befedtem és a táska belsejét újra behuzattam. A legszorgosabban kutató szem sem lett volna képes abban valamit felfedezni. Szobalányom ezúttal rendes minőségben követett, mert külsejét megváltoztatni nem volt szükséges. 1849. január 1-én este hagytuk el Pestet. A Woroniecky herczegek és még más három lengyel tiszt voltak kisérőim. Az utolsó határvárosban, Szigethen szándékoztak ezek maradni, hogy ott visszatértemet és tevékenységem eredményét bevárják és lehetőleg az új légiót is azonnal fogadják. 3-án érkeztünk Miskolczra, melynek közelében, Kassánál, a mieink 4-én árulás következtében nagy csatát vesztettek. Abaujmegyét, melyhez Kassa is tartozik, nagyrészt tótok lakják, akik irányunkban ellenséges indulatot tápláltak és a kiket hirdetmények és gyanusitások által a magyar ügytől csak még jobban elidegenitettek.