Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

DOBROSSY ISTVÁN Beck Vilma báróné (Racidula) emlékiratai Pest elhagyásától, 1848. december végétől, Londonba érkezéséig, 1850. március 15-éig (Közli: Dobrossy István)

Ebben legtevékenyebbek voltak a nagybirtokosok, nevezetesen gróf Szirmay, aki a megye lakosaira igen nagy befolyást gyakorolt. Katonákat toborzottak azon ürügy alatt, hogy azok Mészáros hadügyminiszter hadteste számára valók, aki a kassai csatánál parancsnokolt. A döntó' pillanatban azonban ezeket Schlick altábornagy hadtestéhez vezették, ettől pedig a megye lakosai a katonák egy részét az ismeretlen és járhatlan hegyszorosokba vitték. így aztán Mészárost minden oldalról megtámadták, miért is elvesztette a csatát. Vesztesége nem volt ugyan nagy, de azáltal, hogy Kassát el kellett hagynia, azon haditerv hiúsult meg, mely szerint Schlicket Galicziába kellett volna visszaszoritani. Az öreg huszártábornokot a csata után nagyon leverő hangulatban találtuk a napnak rossz kimenetele miatt. Ezen gyalázatot, mint monda, mely az ő hadidicsőségét elhomályosította, túl kellett élnie és az őt vigasztalhatlanná teszi. Igyekeztünk a megtört hőst tehetségünk szerint megvigasztalni és azt mondottuk neki, hogy ugy a kormány, mint a nép is tudni fogja, miszerint nem ő a bűnös, hanem a megye előkelőségei. Mi aztán tovább utaztunk. De mert nem tudtuk merre van Schlick hadteste, nagyon óvatosnak kellett lennünk és nagy kerülőket kellett tennünk. Woronieczky az új légió számára már puskákat is vett át és igy neki még jobban kellett vigyáznia. Én ez okból egyedül utaztam előre, hogy kémszemlét tartsak. Január 11-én értük el Szigethet. Itt hagytam hátra felesleges holmimat mert csak ezután következtek a tulajdonképpeni nehézségek. Miután kisérőimtől elbúcsúztam, elhagytam őket éjjel, mert abban a véleményben voltunk, hogy éjjel könnyebben át lehet menni a határon és akkor csak az altisztek vizsgálódásának leszek kitéve. Midőn a határra értem, azt a Hartmann-féle ezredtől találtam megszállva. Nagyon szigorú vizsgálatot tartottak és aztán a katonai irodából a polgáriba küldöttek. Az utlevélirodák szorosan az ut mellett voltak a sárkunyhókban. Kérdezősködésükre azt feleltem, hogy most a művészetet illetőleg nem jó világ van Magyarországon, a legtöbb színház zárva van, miért is kénytelen vagyok a csendes Lembergben szerződni. Beszédem a legkisebb gyanút sem keltette és igy akadálytalanul elértem Szambort, másnap pedig Przemyslt. Mindkét városba voltak czimeim, ahol a kiáltványokat átadtam, miket az ügyünk iránti lelkesedéssel fogadtak. Lembergben kénytelen voltam a látszatból valóságot csinálni. Elmentem a színigazgatóhoz és kiválóbb szerepeket kértem tőle, de egyúttal oly aránytalanul magas tiszteletdijat és