Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

DOBROSSY ISTVÁN Az emigrációs irodalom Felső-Magyarország harcairól (1849. február-július)

volt, mint a londiniaké, anyagi ellátottságuk is szerényebb, s az is jobbára Magyarországról érkezett. Meghatározóak voltak azok a családi kapcsolatok, amelyek az egymásrautaltságban Andrássy Gyulán, Károlyi Sándoron vagy Lónyay Menyhérten keresztül érvényesültek, s ha bizonytalanul, vagy rendszertelenül, de végül is a kellő támogatást, anyagi hátteret jelenthették. A párizsi emigráció másik kiemelkedő egyénisége Szemere Bertalan volt, aki már Párizsba érkezése előtt egyértelműen szemben állt Kossuth felmagasztalásával, megfogalmazva, hogy a szabadságharc bukásáért súlyos felelősség terheli őt is. Ami pedig a kormányzói cím használatát illeti, az eleve jogtalan, sőt jogsértő. Kossuth megítélésében, s ezen belül is csak néhány fontos kérdésben Szemerével közös alapállású volt Teleki László, s a Londonból áttelepült Klapka György is. Klapka nemcsak nagyszerű, jó megjelenésű képviselője volt a magyar ügynek, hanem tárgyalóképes fiatal diplomata is, akihez az emigráció fontos kötetei kapcsolódnak. A véleménykülönbségek középpontjában állt Görgey tábornok is. Aki Kossuthot elmarasztalta, az Görgeyt többé-kevésbé elfogadta, bár Kossuth viddini levele, amelyben Görgeyt árulóként bélyegzi meg sokat ártott az események józan megítélésében. Ezért különös Klapka „történészi" mentalitása, hiszen ő már éppúgy fenntartással kezeli Görgeyt, mint amennyire a szabadságharc idején egyetértett vele, gondolkodását, lépéseit támogatta. A Klapka-Görgey ellentét arra az időszakra vonatkozik, amikor haderejükkel mindketten FelsőMagyarországon tartózkodtak. Ezalatt Görgey Artúr száműzetésben, csendes meditálással, az események, a történtek elemzésével tölti az időt. Ót ugyanis 1849. augusztus 26-án a Dráva balparti településre, a karintiai Klagenfurtba száműzték. Innen címezte leveleit Bach Sándor miniszternek, vagy éppen Ferenc József császárnak, nem saját maga, hanem sorstársai kegyelmi, vagy felmentési ügyeiben. Itt készült el azzal a kétkötetes munkájával, amelyet mintegy válaszként írt a korábban megjelent Klapka kötetekre. Összegezése 1851-ben öt nyelven jelent meg, s a magyar szabadságharc történetének mindmáig egyik alapmunkájaként olvasható, használható. Kialakult tehát a véleménykülönbség London és Párizs között, s az emigráció fő képviselői ennek megfelelően mozognak. így születnek meg az alapmunkák, amelyekből most Klapkára és Görgeyire koncentrálva vessünk egy pillantást régiónkra.