Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

DOBROSSY ISTVÁN Az emigrációs irodalom Felső-Magyarország harcairól (1849. február-július)

Klapka és Görgey a hadi teendők és események megítélésében közös véleményen volt. Ez a gondolati hasonlóság Klapka Komáromba történt kinevezése után, de főleg az emigrációban, illetve a száműzetésben megváltozott, átértékelődött. Ez nemcsak az eseményekre, hanem a személyes ambíciókra és kvalitásokra is vonatkozott. A később érzékelhető könyörtelenül kemény véleménykülönbség még nyomaiban sem látszott 1849. január végén, február elején, amikor Görgey végigvonult haderejével a Felvidéken, s a branyiszkói hágó sikeres megvívása után február 10-én bevonult Kassára. Klapka ekkor mint hadosztályparancsnok a tokaji hídfőnél védte a Debrecenbe költözött kormányt, s igyekezett szemmel tartani a szabadságharc hadtáp-ellátásának központját, Miskolcot. Kassán egyesült, illetve találkozott is a két sereg, de Dembinszky főparancsnok előbb Klapka tábornokot, majd csapataival Görgeyt is Miskolcra rendelte. Azt, hogy Schlick tábornok osztrák csapatait harapófogóba zárva sikerült volna tönkreverni, a magyar haderők főparancsnoka el sem tudta képzelni. 1849 februárjában ezért, s a kápolnai csatához felvonulva találkoztak itt Klapka, Görgey irányítása alatt pedig Aulich, Damjanics, Guyon és Kmety csapatai a főparancsnokkal. Klapka György az emigrációban írt munkájában erre így emlékezett vissza: „engedelmeskedtem ugyan parancsainak, de személye iránt a ragaszkodásnak, vagy rokonszenvnek az utolsó szikrája is kialudt a szívemből." Görgey a Dembinszkyval folytatott, csaknem tettlegességig fajult beszélgetésről még keményebben fogalmazott: „minduntalan szavamba vágott - írja - a legnagyobb indulattal azon kérdést ismételvén: azt hiszem-é, hogy neki nincs bátorsága velem megverekedni? . . . Távozáskor nem bírtam attól a benyomástól szabadulni, mintha most egy olyan emberrel volt volna ösmerkedésem, a ki sokkal inkább az őrültek házába való, mint egy hadsereg élére." Kápolna és Kövesd, tehát február 26-28. után, a visszavonulás át a Tiszán Füredre, a fővezérnek már olyan lépése volt - Klapka és Görgey megítélése szerint is - melyet nem volt képes sem tiszt, sem katona, sem senki tolerálni. „A hadsereg felmondta az engedelmességet az idegen parancsnoknak" - írja Klapka, utalva arra, hogy Görgey a maga egyszerűségében katonákat állíttatott Dembinszky sátra elé, tehát letartóztatta a főparancsnokot. A helyzet tisztázására gyors egymásutánban Szemere, majd Kossuth és Mészáros Lázár hadügyminiszter tett kísérletet.