Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

DOBROSSY ISTVÁN Az emigrációs irodalom Felső-Magyarország harcairól (1849. február-július)

„nagy elosztó-központ" szerepét vállalta fel. Többnyire a Prága-Berlin-Hamburg, vagy Stuttgart-Berlin-Hamburg útvonalon jutottak a kereskedő' és kikötő' városba a katonák, vagy katonai rangot kapott civil menekültek. (így pl. Komárom várának feladása, október 2-a után Klapka György és Eszterházy Pál vezetésével több száz ember. Klapka tovább utazott Londonba, Eszterházy még maradt, s szervezte a továbbutazást. O 1849-1953 között élt emigrációban.) A londoni központ irányítója Pulszky Ferenc volt, aki már 1849 februárjától teljesített itt diplomáciai szolgálatot. Nemzetközi kapcsolatrendszere Világos után rendkívül felértékelődött, de munkája nem volt mentes támadhatóságtól, sőt komoly konfliktusoktól sem. Való igaz, hogy kémekbe és kémügyekbe keveredve akaratlanul is halálát okozta a szabadságharc egyik különleges kémnőjének, aki emlékirataiban Beck bárónénak nevezte magát. Pulszky a mintegy 300 fős emigrációs csoport élén rendszeres kapcsolatot tartott fenn a keleti emigrációval, tehát Kossuth Lajossal és környezetével. A párizsi emigrációt szervező Teleki Lászlónak úgy tűnt, hogy Pulszky igyekezete a törökországi Kutahiából érkező információk saját kézben tartására irányult, azokat saját érdekeinek megfelelően igyekezett értelmezni és magyarázni. Ez a kapcsolat már 1849 végén megosztotta a londoni és a párizsi emigrációt éppúgy, mint a csoportok vezetőit. Az ellentétek a két emigrációs csoport elkülönüléséhez, különállásához vezetett. Az angliai magyarokat ekkor számos, időközben ideérkezett, Magyarországon komoly szerepet vállaló személyiség képviselte. így Beöthy Ödön kormánybiztos, a kormány bukaresti főkonzulja, vagy Gorove István kormánybiztos. Konstantinápolyból érkezett Andrássy Gyula, aki később Párizsba tette át munkálkodásának színterét. Vukovics Sebő igazságügyminiszter először Párizsban dolgozott, majd áttelepült Londonba. De ugyanez az út jutott Almássy Pálnak is, aki egykor a képviselőház alelnöke volt. Mészáros Lázár hadügyminiszter is „megízlelhette" a párizsi és a londoni vélekedés, gondolkodás közötti különbséget. Ami a párizsi emigrációt illeti, annak legtekintélyesebb képviselője, kiemelkedő egyénisége Teleki László volt. azt tartották róla, ha valakiért kezességet vállalt, az biztos lehetett abban, hogy Párizsban, vagy bárhol Franciaországban letelepedési engedélyt kap. Az ő révén jutott ki álruhában Horváth Mihály csanádi püspök, a Szemerekormány kultuszminisztere, történetíró, vagy Batthány Lajos kivégzett miniszterelnök özvegye is. A párizsi magyarok száma kevesebb