Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

STIPTA ISTVÁN Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben

(Forum appellatorium cambiale), amelyet a kúria önálló részlegeként, a királyi tábla jogállási szintjén szerveztek meg, önállóan ülésezett, személyzete elnökből, hat bíróból és a szükséges kiegészítő' appará­tusból állt. Sajátos hatáskörében eljárva ez a bíróság vette ki a váltó­ügyvédi vizsgát. A váltófeltörvényszék szakbíróság volt, vezetője fő­hivatású bíró, tagjai között már nem volt rang- és rendi statusbeli különbség. Illetékessége Magyarország és Horvát-Szlavónia csaknem egész területére kiterjedt. A Magyar Tengermellék a fiumei kormány­zósághoz tartozott, ahonnan a hétszemélyes táblához lehetett felleb­bezni. A legfőbb váltóügyi fórum a hétszemélyes tábla volt. Ide lehetett fellebbezni a váltófel törvényszéken és a fiumei kormányzóságon ho­zott ítéleteket. Erre a célra a hétszemélyes táblán belül két váltóügyi bírót kellett alkalmazni, akiknek már nem kellett nemesi jogállásúak­nak lenniük, lehettek szabad kerületi illetőségűek vagy városi polgá­rok is. A tábla a váltóügyeket kezdetben plenáris üléseken intézte, ké­sőbb egy külön váltó-osztály (Sectio cambialis) alakult, amely folya­matosan ítélkezett. Itt az elnöki teendőt a hétszemélyes tábla elnöke (országbíró, tárnokmester stb.) látta el. A kereskedelmi forgalom élénkülése szükségessé tette a vásárok ideje alatt vagy a vásárok helyén kötött ügyletek gyors és szakszerű elbírálását. Az 1836:18. tc.-kel létesített vásári bíróságok az országos és hetivásárok alatt működtek. Az itt kötött ügyletek jellege miatt, és a jogviták gyors elbírálása érdekében a döntésük ellen nem lehetett fellebbezni. Az ítélettel elégedetlen fél igényével a rendes bírósághoz fordulhatott. A vásári bíróságokat településtípusonként eltérő össze­tételben szervezték. Szabad királyi városokban elnökből, négy taná­csosból és jegyzőből álltak. A bíróság az ügy megvizsgálása érdeké­ben testületileg vagy kiküldöttje útján szemlét rendelhetett el, a pana­szos ellenfelét átmenetileg feltartóztathatta, a vita tárgyát képező pénzösszeget lefoglalhatta, a feleket a tárgyalásra elővezettethette. A hozott ítéletet írásba kellett foglalni, szükség esetén a rendes bíróság­hoz kellett felterjeszteni. Az ítélet kihirdetése után a marasztalt fél magánál tartott javait le lehetett foglalni. A kereskedő nemesek is kötelesek voltak a bíróság illetékességét elismerni. A vásári bíróságo­kat az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 1861-ben újra felállították. Az 1832-36. évi országgyűlés szabályozta a községi igazságszol­gáltatási rendszer egyes kérdéseit is. Az 1836:20. tc. az első fokú tele­pülési egységek három típusát különítette el. A különbségtétel alapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom