Rácz Imre: Adács. A római katolikus templom, a plébánia és a népoktatás története (Miskolc, 1998)

SZILÁNKOK

A török hadjáratok során a fegyvertelen lakosságon el­követett kegyetlenségek elöl a nép a nádasokba és a közeli ingoványokba menekül, házait és javait zsákmányul enged­ve, csakhogy a puszta életét mentse. Az ellenség eltakarodá­sa után visszaóvakodik elhagyott otthonaiba. De fegyver­nyugvás idején sincs nyugta, mert akkor meg a súlyos adók nehezednek vállára. Erról tanúskodik az az 1700 akcse fej­adó, amelyet 1572-ben kellett lefizetni a hatvani defterdár­nak. A házak száma ekkor még nem nagy, mert az előirt 24 ház közül 6 kihalt és csak 18 adóköteles. 16 A török idolt alatti adó viszonyokat szemléletesen állítja elénk az az 1647. szeptember 17-én kiállított török okmány, amelyben Adács is szerepel: „Mahmed, dicső úr, kit az igazság díszít, a bírák példája, az ékesszólás aknája, hatvani bíró (kádi), szaporodjék dicső­séged! „Tudd meg, hogy Pata község lakói, a nagy úrnak (szul­tánnak) magán birtoka, mely az egri kerületben ugyanazon törvénykezés alatt áll, megjelentek az egri diván előtt s a kö­vetkező tényállást tűntették fel: „Azelőtt ezen említett község rajainak fej adója húsz ház után fizettetett, később, mivel megbírták, még 15 fejadó ro­vatott reájuk, és általuk minden esetben megfizettetett; mi­vel azonban Rákóczi és a német seregek között az ellensé­geskedések kitörtek, így történt, hogy a császár katonái által (hogy vetné pokolra őket Isten az ítélet napján!) némely fal­vak és tanyák elpusztíttattak és kiraboltattak, mások ismét felperzseltettek. „Továbbá mindezen kicsapongások és károsítások, va­lamint az isteni végzés folytán kitört ragályban is igen sokan elvesztek, vagy elpusztultak, vagy éppen más vidékre áttele­pültek, így többé nem voltak képesek a lakosok a 35 ház utáni fej adót megfizetni. Follajtár idézett munkája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom