Rácz Imre: Adács. A római katolikus templom, a plébánia és a népoktatás története (Miskolc, 1998)

SZILÁNKOK

„Ennél fogva kétszer is jártak a budai diván előtt, és elmondták helyzetüket, mire két magas rendelet bocsáttatott ki, mely szerint az említett helységből néhány ház utáni adó töröltetnék le, s más falvakra rovatnék, melyek azokat képesek lennének megfizetni. „így történt, hogy az előbbi főadószedő idejében a hatvani adókezelő által Pata község fej adója 6 háznyival leszállíttatott és ugyanazon hatvani szandzsákság következő faluira vettetett, melyek azokat magokra is vállalták: Esztergál(?) egyet Intosék (Ecséd?) egyet, Debrojno (Debrő?) másfelet, Madácsik (ADÁCS) másfelet és Szántó egyet. Ez ügyre vonatkozólag Pata említett lakói kezéhez szinte egy diváni magas határozat is csatoltatott. „E parancsnál fogva a patai lakosokról 6 ház utáni fejadó elvétetvén, csak 29 marad fölöttük, a többi hatot pedig a nevezett helységek fogják viselni. „Ti ennélfogva Pata községének lakóitól az említett adón kívül semmi más további követelést meg ne engedjetek, ez illetéken felül ne vegyetek, s egyszersmind arra ügyeljetek, hogy az ugyanazon szandzsáki fejadó hiány nélkül beszedessék úgy a birtokosoktól, mint a lovasoktól, hogy ez által se az államkincstárnak, se a hadsereg fizetésének legkisebb kára ne essék. „Különben, Isten áldása veletek!"

17 Tudjuk, hogy a szultán a föld egyötödét magának, illetve a főméltóságoknak tartotta fenn (ezt hívták hász-birtoknak), a többit hűbéres lovasainak, a szpáhiknak ajándékozta. A török császári birtok helységei (mint Pata is), rendesen jobb, kíméletesebb elbánásban részesültek, mint a többiek. Annak ellenére, hogy a lakosság folytonosan fogyott ugyanazt az adót csak meg kellett fizetni. Amikor tehát Patát, mint császári birtokot kímélték, a környező falvakat, annak adójával sújtották. 17 SEBŐK: 157-158. o.