Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

3. Függelék. A kérvényi bizottsághoz benyújtott folyamodványokból

Miklós prefektusa (Belső-Szolnok), így teszen máiglan Kemény István FelsőDetrehemben. Tetszik valakinek csúfot űzni egy román közemberből vagy lelkészből, s feladja a szolgabírónak, hogy ez az oláh azt mondotta, hogy: majd megmutatja ő a magyaroknak, s ilyen nevetséges dologra a szolgabíró válaszol az oláh farára 25 pálcát, azután a pandúrok börtönbe hurcolják, megfosztván nála lévő jószágától (Magyarlápos, május 13-án két emberrel.) Vagy pedig egyéb hazugságot kohol, csakhogy lássa meggyaláztatva és a börtönbe vetve a többi országos gonosztevőkkel, gyilkosokkal, rablókkal, s cigányokkal egy helyre. így: az óláposbányai lelkészt, Drágomir Jánost, a magyarköblösi lelkészt, Tánczos Gergelyt, magyarsárdi lelkészt, Kiorán Jánost, velkeri Elekes Gergelyt, szombattelki Pap Simont, és számtalanokat. És mégis március óta örökké kél és támad a nép a magyar ellen! A statárium ki van hirdetve az oláhok ellen, és számokra, de a magyarnak szabad agyonlőni a román papot büntetlenül?! (Megyesszék) Hasonlólag a székelyeknek meggyilkolni az oláhokat, ha nem engedik hajaikat levágatni? (Tordán, Enyeden) Amíg az örményszéki románok elmennének N.[agy]Szebenbe Laureanu megszabadítására, addig a N.[agy]Enyedi nemzetőröknek szabad csak nejeit erőszakosan megtámadniuk, 18 ökröt elhajtaniuk, szalonnáikat, túróikat, s minden élelmiszeröket megenniök, vagy ha azt tenni nem bírják, a kutyáknak kivetniök, mindent felprédálniok, sőt a 18 ökröt is a kutyák számára levágniok? Istenem! és mégis az oláhok a tolvajok, a rablók, a bujtogatok és feltámadók!!! íme, a magyar szabadság, jogegyenlőség és testvériség sikerei!! De lássuk már az unió kérdését, mely a románokra nézt: életkérdés. Minden igaz román, tisztalelkü honfi többet örvendhetett és többet is örvendett az uniónak, mint bármely magyarajkú, de ö higgadtan karolta föl a kérdést. Tudta elég jól a román, hogy az erdélyi arisztokrácia, s annak főnöke, Zápolya János elválasztá Erdélyt édesannya keblétől, el, azért, hogy abszolút hatalmát gyakorolhassa az erdélyi népen, elszakítá, elidegeníté, kedve ellenére testvéreitől! Tavasszal, valamint a magyar, úgy a román is szívből óhajtotta, hogy a Királyhágón túli testvéreit megölelhesse; de hogy ő ezt megtehesse, mint szabad ember és nem barom, nemzetiséget kért,jogot kért, hogy ő is beleszólhasson egy örökre fennmaradó unió létesülhetésére, s nem tűrhette azt, hogy 7-800 ezer ember 14-15 százezer románt, mint barmot hajtson a pesti vásárra!! De a román nép ezt meg nem nyerheté, fölötte mások törik a pálcát most is, s csak nékie nem szabad még maga sorsa fölött tanácskozni, annál kevésbé határozni! amit igazol a mindennapi történet. A Kormányszék engedelmével tartott Balásfalvi gyűlés az Erdélyi utolsó országgyűlésen törvénytelennek volt kikiáltva, valamint az azon szerkezten petitiói is. A gyűlésen volt jelesebb tagokat bujtogatóknak nevezték, és akasztófára ítélvén, elfogatásukra mindent megkísértettek! A petitiora alkotott szerkezetre, csak azt vala szabad véleményezni Boheczel Sándor követnek, „hogy megnyugszom a szerkezeten", mert midőn hozzá akart szólani, mindenfelől megtámadtatott, b. Vesselényi Miklós inté: Mikép, ha meg