Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
1. Beszédek
mádia együtt van, s minden szépen megy. Mikor a vallásbeli szabad átmenetel megengedtetett, azt hitték, hogy ha az megengedtetik, Isten tudja, micsoda szétoszlása fog bekövetkezni a szentegyháznak, még akkor megmondottam az akkor ott volt, de közülünk már most kimaradt főtisztelendő uraknak, hogy ne féljenek semmit, majd meg fogja mutatni a következés, hogy nem lesz abból oly nagy baj, mint gondolták. 46 A szabad átmenetel megengedtetett, s az egyház semmi nagy krízisen nem ment át, s nem is fog átmenni. Midőn 1832-36-ban csak azt akartuk kivinni, hogy az akkori szegény jobbágy parasztnak szabad legyen - de csak úgy, ha a földesúr beleegyezik - földjét megváltani, azt mondották, kivált a főrendek, most kezdődik a revolúció, vége a patriarchális életnek, az alkotmánynak s mindennek, s nem is engedtek akkor meg semmit. 1840-ben már megengedő törvényt engedtek hozni, de oly cifraságot kötöttek hozzá, hogy alig lett belőle valami. 47 S mi lett az egészből? Az utolsó diéta nemcsak megengedte, hogy megváltassék a föld, hanem mindent odaengedett, mit eddig, mint jobbágyok bírtak, sőt a Werbőczy által úgynevezett „populus" tökéletes alkotmányos tagjai lettek. 48 S vajon, ha az utolsó diétán azt mondották volna a nemzeti képviselők: micsoda, eltörölni végképp a konzíliumot, kamarát s kancelláriát, 49 s helyette felelős minisztériumot tenni, sőt azt is megengedni, hogy a nép szinte követeket küldjön? Ez sok! Ezt csak apródonként 50 lehet megadni, mert nagyon meg kell érlelni, s eltelhet három század is, míg a népet ebben részesíteni lehet. S most nincs többé konzílium, Palóczy itt elsősorban az 1843-44-es országgyűlés vitáira céloz, mely a liberális szemléletű 1844/3. tc. elfogadásához, a vegyes házasságok megáldásából származott heves és szerteágazó vita (legalábbis részleges) lezárásához vezetett. A katolikus papság valóban az egyház ellen indított frontális támadásnak értékelte a vallási egyenlőség kimondását célzó indítványt, mely megítélésük szerint a katolicizmus pusztulását is maga után vonhatja. Palóczy - a reformellenzék valamennyi jelentős személyiségéhez hasonlóan - az országgyűlésen többször keveredett heves vitába az alsó táblára delegált káptalani követekkel. (Utóbbiak értelemszerűen a népképviseleti rendszerből már teljesen kimaradtak, mint a szónok is célzott rá.) Ld. minderről többek között: Kovács, 1893.; Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében. In: Századok, 1990. 2. sz. 183-218. p.; Fazekas Csaba: „Az idő ránk is terhesedett..." Adalék a politikai katolicizmus reformkon történeléhez. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXXV-XXXVI. Miskolc, 1997. 255-272. p. stb. Az ún. önkéntes örökváltság kimondását célzó törekvésekről van szó, melyért Palóczy a reformországgyűléseken többször is kardoskodott. Az 1832-36-os országgyűlésen az elfogadott törvényjavaslattól a király megtagadta a szentesítést, majd az alsó táblán is megbukott a javaslat. Ld. pl. KLÖM I-V. számos helyen. (Palóczy számos felszólalása mellett nagy beszédei ezen az országgyűlésen az örökváltság ügyében: KLÖM 111. 709-713. p., KLÖM IV. 33-35. p.) Az ezzel kapcsolatos álláspontokat a következő országgyűlésen: Konkoly-Thege, 1847.; Szerencs, 1878. S. Sándor Pál: A jobbágykérdés az 1832/36. évi országgyűlésen. Bp., 1948. Az önkéntes örökváltságról szóló törvényt ( 1840/7. tc.) Id.: MT. 1836-1868. 92-95. p. Célzás a Hármaskönyv II. rész 4 .címére, ld. pl.: „A nemzet [populus] neve és nevezete alatt pedig e helyen csupán a főpap, zászlós, más főrendíí és valamennyi nemes urakat kell érteni, de nem a nemteleneket." Werbőczy (1990) 287. p. (Ld. még a Hármaskönyv más helyein is.) A nemesi kiváltságok eltörlésére ld. pl. 1848/8. ill. 15. le. MT." 1836-1868. 232.. 237. p. stb. Az 1848 előtti Magyarország fő közigazgatási és hatalmi szervei a helytartótanács (ezt nevezték konzíliumnak), a kamara, mely a pénzügyekkel foglalkozott és a kancellária voltak. Apródonként = értsd: apránként.
