Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
1. Beszédek
most is van. 44 Összevittek bennünket egy iskolába. Professzoraink olyanok voltak, kiktől nem tudakolták, hogy hová járnak templomba, hanem bármily vallású volt, tanítóvá lett, ha arra való volt. S mi nem kérdeztük egymástól, micsoda valláson vagyunk, hanem a gyermeki szeretet s barátság összekötött bennünket, mint testvéreket, s virágzott szépen az egyetértés, s íme, ha ez félbe nem szakasztatott volna, hol állna már most Magyarország? De József császár elment a sírba, s mint ő elment, megjött a reakció, s széthánytak bennünket külön-külön iskolákba a vallásfelekezetek szerint, s mi zokogva búcsúztunk el egymástól, mint szerető testvérek. De hol volna már most a dolog, ha félbe nem szakíttatott volna ezen nevelésrendszer? [Helyeslés.] De azt mondja talán valaki, nagyobb volt akkor a civilizáció fokozata Magyarországon, mint most. Tagadom, sőt magasabb most a civilizáció fokozata, mint József idejében volt. Hanem azt mondja talán valaki: igen ám, de most ingerültség van a szerbekkel, szlávokkal, pánszlávokkal s Isten tudja, kikkel. Nem tudom, ki fogja meghatározni azt, hogy József alatt volt-e nagyobb az ingerültség vagy most, mi reánk gyermekekre nem tartozott az. De annyit tudok, hogy öalatta ott állott már a dolog, hogy majdnem kardot rántottak ellene, s igen nagyon meg volt érve a forradalom s nagyobb volt a szenvedély a népekben egymás iránt, mint most, de azért az iskolában jól ment a tanítás. Nem kell tőle félni most sem! Elhiszem azt, hogy egy-két pietista katolikus, vagy egy-két Cromwell puritánusai közüli református 4 ' azt fogja mondani, hogy vegyes iskolákkal vége a világnak, eljött az Antikrisztus s lesz nagy zavar! Ez meglesz, kétségen kívül. De hogyan? Első esztendőben nagy zúgás lesz, a másodikban félanynyi, a harmadikban alig beszélnek róla, a negyedikben semmit. így volt mindig, s így is lesz. Egyébiránt a köznép azt szereti, minél kevesebbe kerül gyermeke iskoláztatása, a köznép csak ezt nézi mindig, de ne méltóztassanak tartani attól, hogy valami nagy reakció, valami nagy zavar lesz belőle. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy rendszeresen az emberek, mitől leginkább félnek, a következés e félelmet nem szokta igazolni. Kevesebb a baj, mint amennyiről álmodnak, és sokat lehetne erre nézve felhozni. így például azt mondották, hogy ha az ausztriai ármádiánál a bot és vesszőztetés eltöröltetik, szétoszlik az egész ármádia, nem lesz fenyíték, nem lesz semmi. S mi történt? Felséges urunk, királyunknak jó szíve eltörölte az őrmesteri s káplárpálcát, s az árII. József felvilágosult törekvéseinek ezen úttörő eleme (vagyis a felekezeti érdekek fölé emelkedő állami népoktatás általánosítása) Van Swieten nevéhez fűződik, akinek előterjesztését 1785-ben tette magáévá az uralkodó. Hozzá is láttak a megvalósításhoz, azonban mind a protestánsok, mind a katolikusok részéről kemény ellenállásba ütköztek, de számos helyen megindult a közös iskolákban a tanítás. Ld. erre részletesen: Kosáry. 1996. 462-470. p.; a miskolci iskolára: Szendrei, 1911. 404-406. p. stb. 4-1 Értelemszerűen Palóczy szóhasználatában (és az akkori köznyelvben gyakran) a pietista nem a XVIIXVIII. században a merev hittételekkel szemben a keresztény ember lelki-érzelmi életét megújítani kívánó, azt középpontba állító protestáns irányzat követőjét, hanem - pejoratív éllel - ájtatoskodót, szenteskedöt, vagyis vakbuzgó katolikust jelentett. Vö. 2.25. sz. dokumentum Cromwell puritánusai = itt Palóczy bizonyára az angol polgári forradalomban a presbitánusok azon irányzatára céloz, amely 1646-ban keresztülvitte a presbiterianizmus államvallássá nyilvánítását is. Ld. erről, pl.: Szántó, 1992. stb.