Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

1. Beszédek

likus iskolákat a klérus kezelte, s világiaknak szavuk nem volt hozzá. Pedig mily méltó dolog, hogy minden világi szülőnek joga legyen hozzá szólhatni gyermeke neveléséhez, hiszen minden apa természetes nevelője gyermekének! De miért nem neveli tehát? Mert van atya, ki talán képes lenne gyermekét tökéletesen felnevelni, de igen sok dolga miatt nem érkezik rá. Sokkal nagyobb része pedig a szülőknek olyan, mely nem ér rá, de nem is tud hozzá. Tanítóknak kell tehát lenni, de már hogy a szülőknek ne legyen szabad beleszólni gyermekük nevelésébe, e jogtól bármi alacsony állású embert sem foszthat meg törvény, e jogot neki meg kell adni. Ennélfogva, midőn ezen jogot a törvényjavaslat általánosan az egész országnak megadja, természetes, hogy azon sok ezer okos főnek is, mely a római katolikusok között van, hozzá kell szólnia, s fog is hozzászólni, hogy miként rendeztessék a nevelési ügy. Azt pedig nem tudhatjuk, hogy miként gondolkoznak, ha időt nem engedünk nekik arra, hogy tudhassák gondolkozásukat, s mint okos emberek hathassanak a népre, s azt fel is világosíthassák. De mindezek oly okok, melyek miatt e törvényt felfüggeszteni én részemről nem látom szükségesnek, s felfüggeszteni nem is kívánom, s ha azt fogja végezni a tisztelt ház, hogy e dolog felől most intézkedjünk törvénnyel vagy határozattal, úgy ebbe örömest belemegyek, s röviden elő is adom általános nézeteimet. Legfőbb kérdésnek tekintem azt, hogy közös legyen-e a nevelés, vagy felhúzzuk azon kárpitot, mi a nevelésbeli erélyes hatásnak legnagyobb éltető fókusza? Azt monda tegnap kultuszminiszter úr, hogy ha teóriából akart volna a közös iskolákra nézve törvényjavaslatot adni, úgy minden bizonnyal más javaslatot tett volna, de tényeken alapuló javaslatot tesz, s ennélfogva benne van a vallásfelekezetek különbsége szerinti osztályoztatása az iskoláknak. Tökéletesen egy értelemben vagyok kultuszminiszter úrral, s talán már korom is azt hozza magával, hogy a teóriák embere ne legyek. Örömest megragadok minden újat, ha az egyszersmind jó is, de csak azért, mert új, semmit el nem fogadok, valamint bármit, csak azért, mert régi, el nem dobok. [Helyeslés.j Nem teóriából indulok, mert hazám praktikai boldogságát bármely csillogó teória fényének soha fel nem áldozom, hanem én éppen a praxisból tudom azt, hogy a közös iskolák hasznosak és üdvösek. Nemzeti képviselők! Bennem régi öreg társatok[banj, s titeket híven tisztelő szolgátokban láthattok oly egyént, ki élt oly időt, midőn közösek voltak az iskolák, azt mondja: fogadjátok el a közös iskolákat. József császárnak egy szerencsés vagy szerencsétlen órában eszébe jutott, hogy oly sokféle vallású jobbágyaiból egy összes nemzetet formáljon, szerencsétlenül még azt tette hozzá: de azok mind németek legyenek.

41 Ennélfogva engemet, kis iskolatársaimmal együtt, mert gyermekkoromban ő alatt jártam iskolába, összevittek egy népes provinciális városban, mert Miskolcon születtem, hol mind a katolikusoknak, mind protestánsoknak szép iskolájuk volt, s Célzás Il.József híres nyelvrendeletére, mely a németet telle meg a közigazgatás és az állam hivatalos nyelvévé. Germanizáló törekvései az 1780-as években valamennyi nemzetiség körében a nemzeti törekvések és kulturális igények felerősödéséhez vezettek.