Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

1. Beszédek

bölcsőjükből, állapotuk javításáról felfogásuk sincs, s szenvedni kénytelenek minden jót vagy rosszat, mit róluk végezünk. Azt monda kultuszminiszter úr, hogy nem kell közösnek lenni a nevelésnek, s oly körülmények vannak, melyek miatt ezt el kell halasztani. Én is azt tartom, sok körülmények vannak, melyek az elhalasztást javasolják, de nem tehetek róla, soha nem szeretem azon végzést, midőn azt végezzük, hogy máskor fogunk végezni. Az elvet előbb-utóbb ki kell mondani, minden ettől függ. Ezen törvényjavaslat jó vagy rossz, az mindegy, csak az mondassák ki: megállapíttatik-e a közös iskola vagy nem. Ettől függ minden, ha ezt szerencsésen oldjuk meg, szerencsések lesznek maradékaink, ha szerencsétlenül találjuk megoldani, bármit végezzünk, jót a maradék számára nem eszközlöttünk. Megvallom őszintén igen szerettem volna, ha kultuszminiszter úr egy kissé biztosabb adatokon, s bővebb ismereteken alapított törvényjavaslatot terjesztett volna elő. A második osztályban, melynek egyik csekély tagja vagyok, megkértük kultuszminiszter urat, hogy némely körülmények iránt világosítson fel bennünket. Sokban felvilágosított, s köszönettel vettük, de azt is hozzátéve, hogy „bizony többre nem mentem, mint erre. Meg van hagyva a törvényben, hogy hallgassam ki a felekezeteket, s én evégre a nyolc protestáns szuperintendenciát felszólítottam, hogy augusztus l-re küldjenek ide Pestre követeket, s mondják el véleményüket. De ez nem történhetett meg, mert arra számítottam, hogy addig talán a diétának is vége lesz, azonban ennek vége nem lett, s időközben Magyarországhoz jött Erdély is, onnan is meg kellett tehát hívni a szuperintendenciákat. Kitűztem tehát határnapul szeptember 1-ét." Ez bölcs intézkedés, tökéletesen helyeslem. Szeptember l-re tehát mind a magyarországi, mind az erdélyi szuperintendenciák követeket fognak küldeni, s ezekből mindazt, mi jelenleg az iskolák alapja, mind pedig azt, hogy miben állnak óhajtásaik s kívánságaik, a kultuszminiszter körülményesen s diplomatikus hitelességgel fogja megérteni. Hanem méltóztatott azt is mondani, hogy mivel nem értekezhetett a felekezetekkel, tehát megszólított némely tekintélyesebb, mind katolikus, mind protestáns egyéneket. Kik legyenek azok, kiket megszólított, nem tudom, nem is akarom tudni, de előre meghiszem, hogy minden bizonnyal jelentékeny emberek voltak, kiktől lehet tanácsot kérni. De azt tartom, hogy egy-két embernek, vagy talán 20-22-nek véleményét vagy akaratát nem lehet az egész község véleményének vagy akaratának tartani. S azon néhány ember azt mondotta, maradjanak az iskolák külön osztályozva. Elhiszem, hogy mondották, de ha netalán azon római katolikus egyéneknek is, kiket kultuszminiszter úr megszólított, ez volt véleményük, azt tartom, ezt sem lehet a katolikusok összessége véleményének tekinteni. S kivált, mi protestánsok csak a többségnek s törvénynek hódolunk, hanem nálunk tekintélytisztelet nincs is, mert ha tekintélytiszteletet ismerünk el, úgy nem vagyunk többé protestánsok. Feltette magának kultuszminiszter úr többi közt azon kérdést is tegnap: meg kell-e adni a községeknek a jogot, hogy beleszólhassanak az iskolai igazgatás ügyébe? Azt feleié magának kultuszminiszter úr: meg kell adni, s benne is van törvényjavaslatában. S én is azt felelem magam egyes szavazatával: meg kell adni, de ez kérem, katolikus polgártársaink előtt újság, ez náluk még nem volt, mert eddig a kato-