Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

1. Beszédek

ni. Beszédét be sem fejezhette, mert a képviselők (elsőként Nyáry Pál) felugrottak a helyükről, és harsányan kiabálni kezdtek: „Megadjuk!" Kossuthtól ekkor - látva a képviselők osztatlan lelkesedését - hangzott el szállóigévé lett mondása: „Ezt akartam kérni, de önök felállottak, s én leborulok e nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni! "

w Az elnök ennek megfelelően kimondta a Ház határozatát, majd többen adtak hangot a nemzet megmentésére irányuló javaslat fölötti lelkesedésüknek.^ Palóczy is harsány éljenzések között lépett a szószékre: Nemzeti képviselők! Azok után, mik e mai nagy napon történtek, lelkem felemelkedett a nagy mindenség urához, őelőtte udvarol, mert őtőle jött a mai nagy nap. Már az, hogy korelnök voltam közöttetek, egyenesen azt mutatja, hogy közöttetek legtávolabb állok bölcsőmtől, és legközelebb koporsómhoz. De ma felkiáltok és elmonodm szent Simeonnal e szavakat: „Uram, bocsásd el a te szolgádat, mert megértem látni a magyar nemzet szabadságának napját."

12 Nincs a magyar históriában ily páratlan nap, mint e mai nap, s mely ezzel megmérkőzhetnék. Nem volt ilyen nap még akkor sem, midőn Almossal kijöttek elődeink, s heten összeszövetkezve megvetették - fájdalom - kilenc századok alatt soha nem fejlődhetett alkotmányunk alapját, midőn a hét vezérek egy vederbe saját ereikből vérüket kieresztették azon szent fogadással, hogy úgy folyjon el vére, ki az alkotmányhoz hűtlen leend. Nem volt ilyen nap az 1741. szeptember 11. napja sem, amidőn elődeink Mária Terézia alatt azt kiáltották fel, vérünket és életünket adjuk, s haljunk meg, ha Isten úgy akarja, Mária Teréziáért!

13 Nem volt ily nap, mondom, mert a nemzet, mit e mai napon tett, azt jó szívből, a maga érdekében, s nem a dinasztiáért tette, és a haza meghálálja 10 Kossuth beszédét ld. többek között: KLÖM XII. 424-438. p.; Katona (szerk.), 1994. 88-1II. p, stb. 11 Kossuth beszédének hatásáról számos megemlékezés született. Egy másnapi vezércikk - miközben az „ősz Palóczy" beszédét illetve hivatkozásait is részletesebben méltatta - például így írt: „A világ pedig látni és hallani fogja, hogy a mai lelkesedés visszhangja miként fog átcikázni bércen és síkon, és látni fogja a kormány kezeit, mily erélyességgel fog e határozatnak életet adni." Gorove István: A képviselők házajúl. 11-dikén. In: Kossuth Hírlapja, 1848. 11. sz. (július 13.) 41. p. Többen megemlékeztek arról a lenyűgöző egységről, amellyel a képviselők hitet tettek az újoncmegajánlás mellett, bár volt, aki megjegyezte, hogy ez máskor nem is nagyon fordult elő, kivéve a valóban „közérdekű" ügyeket. Kacskovics Lajos emlékiratai. OSzKK. Fol.

Hung. 1329. 120. p. stb. 12 Palóczy kissé szabadon értelmezte az újszövetségi Simeon történetét, aki kijelentést kapott a Szent Lélektől, miszerint nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást. Amikor találkozott a kis Jézust templomi bemutatásra vivő Máriával és Józseffel, így szólt: „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet." Lukács evangéliuma 2,26-31. 13 III. Károly 1740-ben bekövetkezett halálakor az európai nagyhatalmak nem fogadták el lányát a Habsburgok trónjának jogos örököseként, ezért kirobbant az osztrák örökösödési háború. Mária Terézia 1741-ben összehívta a magyar rendi országgyűlést, hogy trónjának (s lényegében a dinasztia hatalmának) megmentésére segítséget kérjen a magyar rendektől, mire utóbbiak híressé vált „vitám et sanguinem" („életünket és vérünket") felkiáltással döntöttek a királynő megsegítése mellett.