Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

1. Beszédek

1. Beszédek 1.1. A képviselők köszöntése

1 Pest, 1848. július 4. 1848. július 4-én került sor a pesti Redout-teremben a népképviseleti országgyűlés első - úgynevezett előleges - ülésére. (A nádor által vezetett ünnepélyes megnyitót, melyen a királyi trónbeszédet is felolvasta, s ahol a két ház valamennyi tagja egyaránt részt vett,

2 másnap, 5-én tartották.) Az előleges ülésnek így tulajdonképp annyi funkciója maradt, hogy tájékoztassák a képviselőket a ház munkájának megkezdéséről, vagyis a tisztviselők megválasztásáról, és megkezdjék a hivatalos képviselői igazolások bemutatását. A sajtóközlemények szerint a választásokon győztes képviselők „nagy, de nem teljes számmal" gyűltek össze, s először Palóczy emelkedett szólásra. Nem polgári kitűnő érdemeimnél fogva, melyek nincsenek, nem is a ti szabad választásotoknál fogva, mi nem történt, hanem egyedül azon napok sokaságánál fogva, melyeket a nékem létet ajándékozott isteni gondviselés reám felvirradni, felettem leáldozni, s majd ismét és ismét feltűnni engedett, foglalom el, így parancsolván a törvény, kevés órákra elnöki széketeket, tüstént átadandó azt annak és azoknak, kit és kiket törvényszabta út- és módon választandva, ide felmagasztalandotok. A jelen pillanatnak reám nézve mind komoly, mind örvendetes voltát honpolgári szívem mélyen érzi. Ugyanis hallom felém csengeni az ős hajdankorban évezredek előtt hangzott amaz isteni szózatot: „a hely, melyen állasz, szent".

3 E szent helyről szólván tehát legelő[ször] hozzátok nemzeti első gyűléseteken, üdvözölve köszönt titeket, nemzeti képviselők, közös jó édesanyánk, a haza nevében is, legkorosabb társatok, a hazának hozzátok és őhozzá örökre hűséges öreg szolgája, s az ő szolgálatában megőszült fia. [Éljenzés.! De örvendetes is rám nézve a jelen pillanat, ám hiszen nekem jutott ama páratlan kettős szerencse, hogy miután nem tudatik, ha 1 Közlöny, 1848. 26. sz. (július 5.) 102-103. p. Megjegyzés: A Közlöny tudósítója érdekes módon „borsodi követ"-nek nevezte Palóczyt, amely az 1848 előtti pozsonyi diétákon ragadhatott nevéhez, hiszen a népképviseleti országgyűlésen hivatalosan nem Borsod megye követeként, hanem Miskolc város egyik képviselőjeként jelent meg. Palóczy beszédét kivonatosan közölte még: Gracza, 1898. II. köt. 16. p. 2 Ld. III. sz. illusztrációt. 3 Ószövetségi utalás, akkor hangzott el, mikor Mózes találkozott az égő, de el nem enyésző csipkebokorból őt megszólító Istennel. Ld. Mózes második könyve 3,5.