Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
politikai életbe és az országgyűlés elnöki posztját fogja betölteni. 108 Erre - mint tudjuk - nem került sor, így egyértelmű volt, hogy újra Palóczy irányítja a törvényhozás munkáját, már csak azért is, mert félő volt, hogy a békepártiak és a radikálisok az elnöki posztért egyaránt heves rohamot indítanak, amire az adott helyzetben semmi szükség nem lett volna. Feltehetően Palóczy volt a kiegyenlítő, harmadik tényező, mindkét fél számára elfogadható pártatlanságú és tekintélyű jelölt. 109 Július 21-én (számára kedves napon: a jezsuita rend feloszlatásának évfordulóján) megnyitotta az országgyűlés tanácskozásait. (Ld. 1.44. sz. dokumentum.) Szegeden tartottak zárt üléseket is, melyekre szintén Palóczy közvetítésével került sor, itt tevékenységének, esetleges hozzászólásának részletei azonban nem ismeretesek. 110 Pedig bizonyára bekapcsolódott a vitákba, a július 28-i nyílt ülésben ugyanis döntő fontosságú (még ha ekkor a szabadságharc szempontjából csak elvi jelentőségű) törvények születtek: a nemzetiségekről illetve a zsidóság emancipációjáról, s Palóczynak korábbi törvényhozói munkája során volt megalapozott véleménye minderről. Az utóbbi, nagy jelentőségű törvény szövegét megjelenésekor Palóczy, mint képviselőházi korelnök ellenjegyezte. A zsidók egyenjogúsítása, mely a reformellenzék régi követelései közé tartozott, nagy örömmel és őszinte megelégedéssel tölthette el. A szavazás végén elejtett megjegyzése a zsidóság polgárosodása iránti elkötelezettséget is tükröz: „Ez volt egy nagy ünnepe a felebaráti szeretetnek és a kereszténységnek." 1 " Megjegyzésre kívánkozik, hogy Palóczyt szemmel láthatóan nem különösebben zaklatták fel az országgyűlés költözésével járó kényelmetlenségek, felszólalásai, szervezőmunkája „kifelé" is a törvényhozás rendjét, egységét sugározták. (Ld. pl.: „Tisztelt ház, Szegeden vagyunk, július 21. napja felvirradt, fogjuk fel működésünk fonalát ott, ahol az megszakadt." stb.) A Ház munkáját folytonosnak fogta fel, úgy is mondhatjuk, hogy ugyanúgy elnökölt a tanácskozásokon, mintha nem vonult volna fel Európa két nagyhatalmának roppant hadserege Magyarország ellen. 5.2. A kegyelmi szék közbírája Palóczyra a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetése után is, mint a nemzet ügye iránt elkötelezett, megbízható személyiségre számítottak a szabadságharc vezetői, akik korántsem tekintették jelentéktelen figurának az „ősz bajnokot". Mindenképpen ezt meg. Szeged, július 13-kán 1849. Palóczy László, a nemzeti képviselőház-korelnöke." MOL. H 9. 483/1849. sz.; Id. még: Szegedi Hírlap, 1849. 23. sz. (július 16.) 46. p. 108 Ld. pl.; Szegedi Hírlap, 1849. 25. sz. (július 18.) 109 A békepárt elképzelése szerint Gorove Istvánt, a radikálisok Fülepp Lipótot akarták elnökké választani. Irány i-Chassin, 1989. II. köt. 341. p. 110 Ld. pl. Hunfalvy, 1888. 204-209. p. 111 Beér-Csizmadia, 1954. 477. p. A törvény szövegét ld.: Beér-Csizmadia, 1954. 873. p.; Zsoldos (szert), 1948. 220-221. p. (Ld. XI. sz. illusztrációt.) A törvény méltatását ld. pl.: Schweitzer Gábor: Történelem és történetírás. Gondolatok a magyarországi zsidóság első emancipációja kapcsán. In: Új Forrás, 1991. 5. sz. 14-25. p.; általánosságban: Bernstein Béla: A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók. Bp., 1939. stb.
