Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)

hoz, Palóczy László az utolsó pillanatig a helyén maradt."

79 Ezt egyébként képviselőtársai azzal is honorálták, hogy február 27-én Boér Antal indítványára ugyanakkora fizetést szavaztak meg neki is, mint amekkorát a tényleges elnökséget betöltő Almássy húzott, továbbá május 31-én, akár szimbolikusnak is tekinthető gesztusként, a debreceni ülésszak utolsó indítványára (mely Bezerédj István nevéhez fűződik) a Ház Palóczy elnöki ténykedése iránti köszönetét kinyilvánítani és jegyzőkönyvbe vetetni rendelte.

80 A jó viszony egyébként kölcsönös volt az elismerten pártsemlegesen elnöklő Palóczy és a képviselők között. Nem tűnik például hízelgésnek vagy propagandafogásnak, amikor 1849. január 26-án két hozzászóló között a korelnök megjegyezte: „Bocsássanak meg a tisztelt képviselők csekélységemnek, de lehetetlen eltitkolni és ki nem fejezni azon magasztalást, mellyel nem lehet nem fogadni azon buzgóságot a követi karban, mellyel ittlétét teljesíti."

81 Palóczy Debrecenben is kapott fontos megbízatásokat. Már a január 9-i ülésben megbízta a Ház, hogy Asztalos Pállal és Kemény Zsigmonddal együtt kiáltványt fogalmazzanak, melyben az országgyűlés tájékoztatja a népet a Debrecenbe költözés okairól és várható következményeiről. A szöveg tervezetét Asztalos Pál olvasta fel január 14-én, majd 18-án megvitatásra került, s kisebb módosításokkal 22-én a honatyákjóváhagyták, elrendelték kinyomtatását és szétosztását is. (Szövegét Id. VII. sz. illusztráció.) Hogy mennyi volt ebben a kiáltványban Palóczy része, nem tudjuk, a képviselőházi vitában végig Asztalos tervezeteként beszéltek róla. Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy Palóczy (ha másként nem, szóban) megfogalmazta gondolatait a kiáltvány tervezetével kapcsolatban, melyeket Asztalos bizonyára nem hagyott figyelmen kívül. Elképzelhető, hogy erre utalt, amikor január 18-án Madarász Józsefnek, egy jóval élesebb hangvételű alternatív nyilatkozattervezet készítőjének vita közben megjegyezte, hogy ő csak amolyan „talis qualis"

82 előadója volt a fogalmazványnak.

83 (Asztalos a Ház felkérése alapján, Madarász saját elhatározásból készített szövegtervezetet, előbbi inkább az ország nyilvánosságát tájékoztató, utóbbi inkább mozgósító hangvételű volt, melyeket éppen ezért nehéz volt egymással tartalmi szempontok szerint összemérni. A többség Asztalos tervezetét támogatta és fogadta el.) Január 13-án Palóczy ismertette a képviselőkkel Deák Ferenc levelét, melyben a béketárgyalások kudarcáról számolt be

84 stb. 4.2. Palóczy politikai szerepvállalása a debreceni országgyűlés idején A szakirodalomban korábban folytak viták azzal kapcsolatban, hogy a radikálisok közé volt-e Palóczy sorolható vagy nem.

85 Megítélésünk szerint politikai állásfogla79 Irányi-Chassin, 1989. II. köt. 129. p. Ld. még röviden: Takács, 1986. 117. p. 8(1 Beér-Csizmadia, 1954. 368., 440. p. (vö. 1.42. sz. dokumentum.) 81 Közlöny, 1849. 13. sz. (január 28.) 46. p. 82 Talis qualis (tale quale) = olyan, amilyen; úgy, ahogy van. 83 Közlöny, 1849. 6. sz. (január 20.) 22. p. 84 Kónyi (szerk.), 1886. 172. p.; Ferenczi. 1904. 213. p. stb. 85 Ruszoly, 1992. 28-29. p.