Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
nök elfoglalta az elnöki széket, 6 * ezúttal kevésbé reprezentatív, viszont sokkal felelősségteljesebb pozícióban, és jóval hosszabb időre, mint 1848 júliusában Pesten. Pázmándy Dénes ugyanis nem ment el Debrecenbe, Pálffy János alelnök igen, viszont kijelentette, hogy nem vállalja az elnökséget. (Január 13-án olvasták fel a képviselőházban Pálffy lemondását házelnöki tisztéről illetve az OHB-ban viselt tagságáról. Palóczy ekkor mondta a később tőle még hasonló szituációban gyakran hallott mondatot: „Ha méltóztatnak velem parancsolni, továbbra is megtartom e széket." 69 ) Almássy Pál, a második alelnök kiküldetéseiről február elején érkezett vissza Debrecenbe, és február 8-tól elfoglalta az elnöki széket, előtte azonban méltatta Palóczy László érdemeit: „A haza legvészesebb pillanataiban polgári kötelességét híven és szívesen teljesítette. Legnagyobb elismerése az öntudat leend, s az, miként a hazában nincs ember, ki egy percig is mert volna kételkedni azon, hogy Palóczy László kötelességét valaha nem híven és szívesen teljesíté." 7 " Úgy gondoljuk, nem volt túlzás részéről ez a megállapítás. Az első debreceni ülésben egyébként az elnöki tisztség kérdése máris pártpolitikai pengeváltásokra adott okot: Kubinyi Ferenc képviselő azt javasolta, hogy ragaszkodva a szabályokhoz, ne ülésezzenek addig, amíg valamelyik tényleges elnök megérkezik, hanem csak bizottsági szinten tárgyaljanak. Kossuth elítélte ezt a felfogást, hangsúlyozva, hogy a nemzet joggal várja el képviselőitől, hogy a helyükön maradjanak. 71 Palóczy, „a gyémántjellemű hazafi" 72 elnökölt az országgyűlésben a Debrecenbe költözéstől február 8-ig, majd utána több alkalommal is, mert Almássyt hol betegség, hol különböző kiküldetések akadályozták az elnökség vitelében. (Palóczy vezette a törvényhozás tárgyalásait február 27-én, március 23-28. között, április 2728-án illetve május 2-8. között, vagyis a debreceni ülések jelentős részben az ő elnökségéhez kapcsolódnak, nem is beszélve a zárt ülésekről.) Mielőtt ennek részleteire kitérnénk, röviden szólni kell néhány szót az országgyűlés elnökének tisztségéről. Ez 1849 januárjában nem kis szervezési feladatokat is jelentett, és Palóczy komoly érdemeket szerzett abban, hogy a törvényhozás minél előbb működőképessé vált. Számtalan kisebb jelentőségű ügyben intézkedett, tartotta a kapcsolatot az OHB-vel, Kossuthtal, a képviselőkkel stb. Január 10-én például arra kapott a honvédelmi bizottmánytól felhatalmazást, hogy ellenjegyezze a képviselők napidíjait igazoló nyugtákat, máskor aziránt kellett intézkednie, hogy a képviselőház szolgái naponta hozzák el a postát, zökkenőmentessé téve az ügyintézést 73 stb. Kossuthot és az OHB-t rendszeresen és pontosan tájékoztatta az országgyűlés munkájáról, határozatairól, gyakran kérve a végrehajtó szervek intézkedését. 74 Kossuth felkérésére gyakran ő 6X Beér-Csizmadia, 1954. 536. p. 69 Közlöny, 1849. 6. sz. (január 20.) 21. p. 70 Közlöny, 1849. 24. sz. (február 10.) 86-87. p. 71 Beér-Csizmadia, 1954. 349. p. 72 Gracza, 1898. III. köt. 322. p. 73 MOL. H 95. 30. kf. 8. tét., 58. tét. (Vö. V-VI. sz., a nyugták ellenjegyzésére: IX. sz. illusztrációkat.) 74 Palóczy rövid problémafelvetést és elintézést tartalmazó átiratai a honvédelmi bizottmányhoz: MOL. H 2. 1591/1849., 6588/1849., 6672/1849., 6704/1849., 6827/1849. stb. (A néhány soros, és tartalmilag önmagában nem túl sokatmondó átiratok közlésétől többnyire eltekintettünk.)
