Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)

3.2. Palóczy politikai szereplése az országgyűlésben Palóczy a Ház alakulása körüli napokban még több fontos megbízatást kapott. Az országgyűlési képviselőket sorsolás útján 9 csoportba (osztályba) sorolták, és a házszabályok 21-23. §-a értelmében ezek feladata volt a benyújtandó törvényjavaslatok előzetes vitája, tovább egy ún. központi bizottmány létrehozása, mely a nyilvános tárgyalás előtt részletes véleményeket, módosításokat fűzött azokhoz. Palóczy a II. osztályba került, melynek elnökévé is megválasztották.

61 A dokumentumok kísérőszövegeinél említettük, hogy Palóczy számos eseti megbízást kapott: beválasztották szeptember elején a száz tagú bécsi küldöttségbe, a horvát ügyben felvilágosító röpiratot készíteni hivatott delegációba (ez a kiáltvány végül nem készült el), a Récsey Ádám törvénytelenül kinevezett miniszterelnök elleni hazaárulási per egyik vádbiztosa lett stb. Egyik legfontosabb feladata az ún. kérvényi bizottság elnöki tisztének ellátása volt. A törvényhozás e fontos szerve foglalkozott a Ház elé kerülő folyamodásokkal, azokban állást foglalt és a képviselők elé terjesztette. Legalábbis elvben, a bizottság gyakorlati működése ugyanis kissé nehézkessé vált, mégis a beérkezett kérvények tanulságosan tükrözik azt, hogy minek képzelte a lakosság az első népképviseleti országgyűlést, pontosabban a társadalom egyes csoportjai, foglalkozási ágak képviselői milyen problémákkal küszködtek az új utakra lépő Magyarországon, milyen kéréseikre vártak törvényi megoldást. Voltak persze, akik magánügyeikkel zaklatták a képviselőket, a többség azonban reális társadalmi igényeket tükrözött, 1848 késő nyarán például az úrbéri viszonyok maradványainak eltörléséért megfogalmazott paraszti kérelmek óriási arányban érkeztek a Palóczy vezette bizottsághoz.

62 Országgyűlési ténykedésének jellemzésekor meg kell próbálnunk pártállását is meghatározni. (Ld. minderről még a debreceni működését elemző fejezetet is.) Az elemzések többsége radikálisnak, Madarász László hívének mondja, ami esetenként megfelelt a valóságnak, a képet azonban árnyalni kell. A radikális csoportot az 1848 nyarán éles vitákat hozó olasz kérdésben szokták elhatárolni, Kossuth és a Batthyány-kormány miniszterei hajlottak ugyanis arra, hogy korlátozott érvénnyel, számos feltétel közbeiktatásával ugyan, de a magyar törvényhozás kilátásba helyezze a Habsburg-ellenes olasz mozgalmak elleni fellépésben való részvételét. Ez nyilván békülékeny gesztus lett volna Bécs felé, ugyanakkor a radikálisok az európai szabadságeszme elárulásával vádolták a kormányt, és hallani sem akartak az egyébként nyilván csak elméleti segítségnyújtásról sem. A képviselőház forró hangulatú július 22-i ülésén végül is nagy többséggel elfogadták a kormány javaslatát, az ellene voksoló 36 honatyát (köztük Palóczy Lászlót) pedig ettől kezdve tekintették radikálisok61 Kacskovics Lajos m. tud. Akad. 1. tagjának életrajza, 1806-1887. [Soj, 1887.] OSzKK. Fol.Hung. 1329. 122. p. Sajnos az osztályokban folyó tanácskozásokról nem készült hitelesített jegyzőkönyv, azokra többnyire utalásokból, visszaemlékezések adataiból következtethetünk. 62 A kérvényi bizottság jegyzökönyveit a 2.1. sz. alatt, a kérvények illusztratív válogatását 3. sz. alatt közöljük.