Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
3. Függelék. A kérvényi bizottsághoz benyújtott folyamodványokból
súlyosabb, mint szegényebb a büntetett, s annál kedvezőbb a bűnösre nézve, minél gazdagabb, tehát általa a pénzarisztokrácia kegyeltetik a szegényebb írók rovására. De nemcsak igazságtalanok e törvények, hanem egyenesen a polgári szabadságba ütközők, mert az írót korlátozzák, sőt neki lehetetlenné teszik, hogy észtehetségét, melyből kizárólag él, önállóan és tetszés szerint használhassa, s ekképp az iszonyú kauciók által az írók nagy részét néhány irodalmi tő[ke]pénzes zsoldjában tengő proletariátusságra kárhoztatja. Pedig, mi úgy vagyunk meggyőződve, miképp szabad országban hozott igazságos törvényeknek a státus egy polgárát sem szabad akadályozni oly keresetmód választásában, minőt neki, mások polgári jogainak sérelme nélkül, választani tetszik. Kegyetleneknek neveztük e sajtótörvényeket, mert általuk a legsúlyosabban büntettethetik, oly tény, melyet sem polgári, sem erkölcsi törvények soha bűnül nem bélyegeztek, hanem melyet legszentebb polgári kötelességeink közé számítani tartozunk. Például legyen itt említve azon égbekiáltó jogsérelmi tény, miszerint egy írónak nyomdája, melyet egyedül és kizárólag a nép értelmi kifejlesztésére használt, a fennálló sajtótörvények következtében bezárás veszélyének volt kitéve, csak azért, mert birtokosa az iszonyú kauciót letenni képes nem vala, bezáratásnak ugyanazon kormány által, mely ugyanazon célra ugyanazon eszközt maga is használja. Az ily törvény átok úgy nemzeten, mint kormányon, a törvények célja pedig nem átkot, hanem áldást hozni a nemzetekre. Kegyetlenek továbbá e törvények a vétségnemek határozatlan értelmezése által, minek következtében az író egyedül a bírák önkényétől függvén, a törvények örökös Damoklész-kardként függnek feje fölött, és a folytonos rettegtetés rendszerét gyakorolva fölötte, gátolják őt véleménye szabad és független nyilvánításában. A szabad sajtó fogalmával ellenkeznek e törvények, mert törvény, melynek tartalma nem egyéb, mint tilalom és büntetés, nem szabadságot biztosít, hanem szabadságot tilt, szabadságtól foszt meg, mit szabadságnak nevezni gúny e szent névre. E sajtótörvények végre nemcsak a szabad sajtó fogalmával ellenkeznek, hanem egyenes előleges cenzúrát törvényesítők, midőn a szellemet az iparűző pénz érdekének féltékeny cenzúrája alá vetették azáltal, miszerint a nyomtatványokért a nyomdatulajdonosok is felelősekké tétettek. Tehát az író szellemi műve a világon leginkompetensebb bíróság elé állíttatik. Képviselők! Minden láncszem, mely a sajtót béklyózza, legyen az mégoly vékony, a csak a hatalom kezébe adott fegyver a szabadság ellen. Hatalom, mely előtt a nép szabadsága szent, az ily fegyvert megvetéssel fogja magától visszautasítani, mert a becsületes hatalom soha nem keresi támaszát a szabadság megszorításában, hanem keresi és feltalálja azt a nemzet bizodalmában, melyet, ha rá érdemes, egyes elégületlenek izgatásai megingatni nem foghatnak, de viszont, mely hatalmat, ha egyszer a nép bizodalmát elveszti, soha semmi sajtóbilincsek a bukástól megóvni nem fognak. Kormánynak, mely a szabadelműség bajnokai közül lépe ki, mely a megbuktatott abszolutizmus romjai fölött emelé föl hatalmának székét, posztulattal kell végrehajtani oly törvényt, melynek minden során az abszolutizmus fekete-sárga színe