Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
3. Függelék. A kérvényi bizottsághoz benyújtott folyamodványokból
Tisztelt Képviselőház! Elkeseredett szívvel járulok a hajdan dicső tetteiről ösmert magyar nemzet képviselői eleibe, azon alázatos kérésem nyilvánítása mellett, méltóztassék a tisztelt képviselőháznak az ./. alatti folyamodásomban érintett, a pesti ájtatos rend szerzetének, vélem (az időben még egyik tagjával) elkövetett alattomos és közbotrányos machavellizmusait - törvénytelen megraboltatásomat, emberiségemből lett kivetkeztetésemet - e borzasztó megsértéséből eredt, és még múlt 1846. évi november 23kán Pest megyéhez nyújtott, de mindeddig a hatalmas hierarchia, a szolga helytartó, s az alája rendelt városi tanácsok kunktációja miatt orvosolatlanul hevert panaszomat felolvastatni és hathatós közbenjárása által az ájtatos rendet ezen rajtam elkövetett emberi méltóság lealacsonyításáért követelésem kielégítésére utasítani, avagy ellenkező esetre ezen gyalázatos bánásmód tekintetéből a zsarnokhatalmat gyakorló s e Honnak szellemi fejlődését gátló szerzetet, mint rendeltetésének meg nem felelőt, törvény által eltöröltetni. Ki egyéberánt mély tisztelettel maradok Pesten július 29kén, 1848. A tisztelt Képviselőháznak alázatos szolgája Vágner Béla s.k. volt királyi tanító Lakásom: Budán, Víziváros, Jakobson úr házában. 3.6. Az Egyenlőségi Társulat a sajtótörvény módosításáról 16 Pest, 1848. július 30. Az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott sajtótörvény (1848/18. tc/ 1 ) megszüntette az előzetes cenzúrát, és kinyilvánította a reformellenzék régi követelését, 1. §-ában kimondva, hogy „gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti". A törvény első fejezete a sajtóvétségekről, a második a vétségek orvoslását biztosítani hivatott bírói eljárásról, benne a sajtóügyekben ekkor felállított nyilvános esküdtszékekről rendelkezett. A törvény előírásait 1848 tavaszán az udvar konzervatív hívei nyilván túl soknak, a radikálisok (például a márciusi ifjak) túl kevésnek érezték. Utóbbiak úgy gondolták, hogy a törvény harmadik fejezetében előírt (napilapok esetén 10 ezer, más periodikáknál 5 ezer forintos) óvadék letétbe helyezése ellentétes a sajtószabadság elveivel, mondván, hogy óhatatlanul 10 MOL. N 70. Lad. XX. 22. Fase 2A. Nr. 176. 17 MT. 1836-1868. 238-243. p.